EGYEDÜL VAGY PÁRBAN TERMŐK





EGYEDÜL VAGY PÁRBAN TERMŐK

Adott egy kiskert. Lelkesen tervezgetjük, papírra vetjük, rajzolgatjuk, mi mindent is szeretnénk nevelni benne. Változatos és színes elképzelések körvonalazódnak a fejünkben. Örökzöldek, virágba borult cserjék, kacskaringós évelősorok, ízes veteményes. Sövénynek egy fajtából több, míg szoliter növényből egy –egy db kerül a kertbe. Vannak, melyeket virágjukért, másokat színes lombjukért ,egyeseket termésükért ültetünk. Majd telnek az évek, várunk és még mindig nem hoz termést az a növény, melyet pont ezért ültettünk. Gondolunk a talajra, tápanyaghiányra, esetleg betegségre gyanakodunk. Mindeközben meglehet, hogy a növény kétlaki, ezért várjuk hiába a terméseket.

Mit jelent az, hogy egy növény kétlaki vagy egylaki? Magát a kifejezést hallva gondolhatnánk azt, hogy ez olyan szakmai kifejezés, mely csupán a kertészt érinti. Azonban sok esetben érdemes kertbarátként is figyelembe venni ezt, mikor olyan növényeket ültetünk melyeket vagy fogyasztható, vagy díszítő értéket adó terméséért választunk. Könnyen előfordulhat hiába várjuk a termést azt évekkel később sem hoz a növény.

Amikor arról beszélünk, hogy egy növény kétlaki, akkor a porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak meg, nem egy egyeden. Tehát vagy nő - vagy hímivarú. Ha hímivarú (porzós), akkor soha nem fog termést hozni. Ha nőivarú (termős) akkor hozna termést, de szüksége van a beporzáshoz egy közelben hímivarú növényre. Ennek hiányában a nőivarú növény sem fog soha termést hozni. Beporzás hiányában bármely ivarú is növényünk, nem terem. Tehát szükség van egy hím - és egy nőivarú növényre ahhoz, hogy termést várjunk. Máskülönben éveket várhatunk, de sajnos nem fog termést hozni később sem. Ha viszont a növény egylaki, akkor egy növényen található meg a porzós és termős virág, ezért a beporzáshoz nem szükséges másik növény.  A növényeknél nem jelzik mindig pontosan azoknak ívarát. Érdemes jelölt növényeket beszereznünk, így később is tisztában leszünk nemével.

Sok gyümölcstermő növényről már ismert, hogy ha egyet ültetünk belőle, akkor nem fogjuk szüretelni évekkel később sem. Kisebb méretű növény esetében könnyebben megoldható, hogy kettőt ültessünk belőle. A nagytermésű kivi (Actinidia deliciosa) öntermékeny, egyedül is termő változatai az eddigi tapasztalatok szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezért érdemes porzós és termős példányokat is külön - külön ültetni, így garantált a termés. Az egyre ismertebb Homoktövis (Hippophae rhamnoides)  is kétlaki növény, melyből külön kell ültetnünk porzós és termős példányokat.  Sok gyümölcstermő növény önmagában, egyedüliként ültetve is terem. A Mogyorónak (Corylus avellana) pl. nem szükséges másik egyed a beporzáshoz, mert egylaki növény. Februárban látványos barkákban virágoznak a hímvirágok és ugyanazon a növényen megtalálhatóak a nőivarú virágok is.

A fő díszítő értékük, mikor feltűnő bogyóikat hozzák. Ekkor van legszebb állapotában számos növény. Kevés magányosan telepített Magyal (Ilex aquifolium) hoz piros bogyókat.  A karácsonyi kötészetből is ismert növény egyes fajtái - mint a J C Van Tol  - önmagában is termő egylaki. A  többi fajtája többségében kétlaki (vagy porzós vagy termős), ezért többet kell telepíteni a terméséért. A beporzáshoz szintén két növényre van szükség a télen-nyáron lombban lévő Babérsomnak (Aucuba japonica). Önmagában, termés nélkül is nagyon mutatós lombú, de díszítő értékét hónapokon keresztül emeli zöld - fehér pettyes levelei között nagy piros húsú termése. ’Variegata’ fajtája csak porzós virágokat hoz, míg ’Crotonifolia’ fajtája – melynek levél mintázata igen hasonló – termős virágaiból bogyókat nevel.

Napjaink egyik egyre kedveltebb, az egészségmegőrzést segítő növénye, a Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) virágai kétlakiak, két növény szükséges a terméshez. Nehéz megállapítani az egyes egyedekről, hogy melyik a hím  - és melyik a nőívarú, ezért a vegyesen ültetett parkokban az egyik fa terem míg a másik nem. Magjának kellemetlen illata miatt termése nem mindig kívánatos, ezért utcafásításra, főként a vegetatív szaporításból eredő fákat ültetik, melyek nem teremnek.

Kisgyermekes kertben sokszor igyekszünk kerülni a mérgező vagy feltűnő bogyókat hozó növények telepítését. A Tiszafa (Taxus baccata) közismerten mérgező növény, veszélyt piros bogyói jelenthetnek, melyek felkelthetik a gyermek érdeklődését. Habár piros, húsos magköpenye nem mérgező, ebben lévő magja igen. Kevésbé jelent veszélyt gyermekekre a Tiszafa, ha nem hoz termést. Mivel kétlaki növény ezért a megfelelő fajta kiválasztásával ez megoldható. Míg az oszlopos, arany lombú változata (Fastigiata Aurea) nem hoz termést, addig zöld lombú, oszlopos változata (Fastigiata) termést nevel.

És egy érdekesség: bár ritka jelenség, de a növények nemet is válthatnak. A Skóciában élő fortingalli tiszafa, melynek korát több mint 3000 évre becsülik, eddig hímivarú egyedként volt ismert. A közelmúltban figyeltek fel arra, hogy egy ágán nőivarú virágokat hozott. Így egy növényen belül hím - és nőivarú virágok is fejlődtek, mely igen különleges változás, főleg egy ilyen, rendkívül idős növény esetében.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2016. Október - Novemberi számában megjelent)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések