2017. január 31., kedd

MUSKÁTLIK TÉLEN



Dél - Afrikában vadon, méretes bokorként él hazánk egyik közkedvelt növénye. Vélhetően föníciai hajósokkal került az ókori Görögországba. A mai muskátlik őse nagyobb méretű volt, mint napjaink zömök, tömöttebb tövei. Nyáron ablakok, óriási vagy épp csöppnyi teraszok, éttermek és szállodák színes virágú látványát nyújtja. A Muskátli (Pelargonium) népszerűsége töretlen, és mivel nemesítése folyamatos, ezért több száz fajtája mellett évről évre újabb fajták és színváltozatok jelennek meg. Az álló és csüngő változatai között is egyre érdekesebb színű és mintázatú virágokkal találkozhatunk.

Amennyire kedvelt, annyi kérdés merül fel teleltetésével kapcsolatban is. Ha nem szeretnénk kidobni a töveket ősszel, akkor bizony még a fagyok előtt, október vége felé gondoskodnunk kell egy megfelelő fagymentes helyiségről, ahol tavaszig átvészelik a tövek a telet. De milyen hely az ideális és hosszú hónapokig mit igényel a növény? Elsőként: a muskátlit hosszú évekig nem érdemes teleltetni - mint pl. a leandert, mely minden évben egyre nagyobb méretet ölt – mert pár év után megnyúlt, hosszú szárú bokorrá válik. Ezért 2-3 év után cseréljük le az idős töveket fiatal, bokros növényekre. Néha lehet találkozni úgynevezett „anyanövényekkel”. Ezek több éves példányok, melyek akár 80cm magasak, azonban felnyúló szárai nehezen tartják meg magukat és közel nem olyan dúsak, mint egy frissen szaporított tő.

Szubtrópusi származásából adódóan érzékeny a fagyra és a túlöntözésre. Míg az edényben lévő növénynek a nyári, kánikulai napokon, szüksége van alaposabb öntözésre, addig télen, hűvös helyen tartva, csak kevés vizet igényel. Könnyen rothadásnak indulhat, ha télen hűvös hőmérsékleten alaposan öntözgetjük, de attól is, ha nem lyukas az edény vagy ha az alátétben folyamatosan áll a víz. Az ideális, ha van egy gyengén fűtött, 10-15 0C –os, világos helyiségünk. Mielőtt télre bevinnénk, a nagyobb tövek szárait közel a felére vágjuk vissza. A tél alatt időközönként igényel csak öntözést – hőmérséklettől függően hetente, kéthetente - pont annyit, hogy épp nedves legyen a földje. Tápoldatozni nem kell. Télen is hoz hajtásokat, azonban sokkal lassabban. Ha pedig kevés fényt kap, észrevehető, hogy ezek a hajtások nyúltabbak és erőtlenebbek. Másik teleltetési mód, mikor egy ennél hűvösebb, 5-6 0C –os, sötét helyen tartjuk. Ez esetben a növényeket kiszedjük a cserépből, visszavágjuk, gyökerüket is megmetsszük és több tövet egy cserépbe szorosabban elültetve, minimális öntözés mellett teleltetjük.

Régről ismert módszer a növények”felaggatása”. Ez esetben a cserépből kiszedett növény gyökeréről a földet lerázzák és fejjel lefelé egy kötéllel felkötik. A muskátli húsos szára és gyökere sok vizet képes tárolni, így öntözés nélkül sem szárad ki, azonban tavaszra ágai megfonnyadnak. Tavasszal - mielőtt ismét elültetnénk cserepekbe - egy vízzel teli vödörben alaposan fel kell szívatni. Ma már igen ritkán teleltetik így a növényeket. Bár alkalmazható, azonban inkább a fenti két módszert javasolnám. Fontos, hogy ezekkel a teleltetési módszerekkel álló és angol muskátli változatoknál próbálkozzunk. A futó változat magasabb hőmérsékletet és nagyobb odafigyelést igényel, így ezt nem érdemes teleltetnünk otthoni körülmények között.

Az alpesi házak ablakiból zuhatagként omló muskátlit sokan szeretnék otthon. Hazánkban is lehet szép muskátli töveket nevelni, főként az álló fajták gondozhatóak könnyebben. Kedvelik a déli, napos fekvést, az elegendő, nem túl sok öntözést és a tápoldatozást. A futó változatokkal más a helyzet. Az osztrák hegyek között dúsan virágzó muskátlik hűvösebb, párásabb körülmények között növekednek. Míg a hazánkban sokszor előforduló, száraz hőhullámokkal járó nyár jobban megviseli ezeket a növényeket.

Teleltetés után, ha elmúltak a fagyok, ismét kivihetjük a kertbe a növényeket. A megnyúlt, gyenge hajtású ágaikat metsszük meg! Muskátli virágföldbe tápanyagot keverve ültessük el a töveket, és ismét kezdődhet a gyakoribb öntözés és tápoldatozás is. Ezek a tövek később fognak virágozni és sokszor nem olyan dúsak, mint a frissen beszerzett fiatal növények. És ha szeretnénk újabb, különlegesebb fajtákkal is gazdagítani növényeinket, akkor ma már beszerezhetőek illatos levelű muskátlik is. A fenyő és mogyoró illatú muskátli mellett számomra is meglepő volt a kóla illatú leveleket dörzsölni.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Január - Februári számában megjelent)

A LEMOSÓ PERMEZETÉSSEL KEZDVE



Lehet nagy kertünk virágzó cserjesorral, dús lombú sövénnyel, terméssel teli veteményesünk vagy kis teraszunk pár darab cserépben nevelt kedvenc növénnyel. Mindegy mekkora „kertet” ápolunk, nevelünk, minden növényünk védelemre szorul. Ekkor felvetődő egy igen gyakori kérdések: „Mi nem igényel permetezést?”, „Melyik növény az, amit minél kevesebbet kell majd permeteznem?”. Első gondolatként: olyan kert nincs, ami ne szorulna időszakos vagy rendszeres növényvédelemre. Bármely igénytelen és kevés gondozást igénylő növényt is választunk. Növényvédelemi témában végtelen szakirodalmat olvashatunk, ebből egy pár igen gyakran felvetődő témát ragadok most ki.

Az év növényvédelmi szempontból lemosó permetezéssel indul és ezzel is ér véget. A megelőzés nagyon fontos! Nem csak a jól választott szerek, hanem a kártevők, kórokozók tavaszi és őszi gyérítése is segítséget jelent majd az év többi szakában. A lemosó permetezés ideje akkor jön el, mielőtt kihajtottak volna a növények vagy miután már a lombhullás véget ért és kopaszok. Kora tavasszal, szélcsendes, fagymentes időben, mikor a rügyek még nem indultak fakadásnak és ősszel mikor már egy levél sincs az ágakon. Az egész kertet alaposan és bőven - mint a nevében is benne van - lemossuk. Ez prevenció, mint a kora tavaszi metszés, mely nem csak bő termést hozhat vagy formássá teheti a koronát, hanem a beteg részek eltávolításával sok kártevőtől és kórokozótól szabadítjuk meg növényeinket.

Túlöntözés, szárazság, fény és tápanyaghiány. E környezeti tényezők mindegyike ronthatja a növény kondícióját. Az ezek következtében kialakuló élettani tünetek a beteg növény képét adják. Ekkor az adott környezeti tényezőt kell a növény igényeinek megfelelően javítani. Lehet, hogy ez épp talajcserét, tápoldatozást vagy napfényes helyre átültetést igényel. Ellenkező esetben az ilyen körülmények között legyengült növény könnyebben válik beteggé is, kevésbé lesz ellenálló.

Mikor roppanó cseresznye helyett kukacos termést kapunk, már nem tudunk védekezni. A védelemre, mint megelőzésre van szükség. Tavasszal a sziromhullás után permetezzük a fákat a rovarok rajzásakor. Ennek idejét nehéz megállapítani, de a ragacsos sárgalap hasznos segítség ebben.

Szemmel nem látható az atkafertőzés. A hektikus időjárás, a száraz, aszályos időszakok miatt egyre több kertben probléma. Gyakran atkás leanderünk, de nehéz észrevenni. Apró fehér pöttyök jelennek meg a levélen, majd - ha nem védekezünk - a levelek szinte ezüstös színűvé válnak. Az atkák szívogatásának következtében a növény elpusztul. De számos más kerti növényt is támadhatnak atkák. Atkaölő vegyszerekkel időben védekezzünk.

Barnuló foltok tarkítják a zöld sövényeket egyre több kertben. Gyógyírként többet öntözzük vagy tápoldatozzuk, miközben a növény állapota csak tovább romlik. Napjainkban az örökzöldek ugyanolyan növényvédelemre szorulnak, mint bármely más növény a kertben. Gombabetegségek mellett tujaszú, pajzstetvek és takácsatkák is károsíthatják örökzöldjeinket. Ha időben permetezünk és még megállítható a növény állapotának romlása, akkor idővel ismét helyrejön, ellenkező esetben - ha nagy része megbarnult - már menthetetlenné válik. Ha többféle betegség támadja meg növényünket, akkor egy menetben a vegyszerek helyes keverésével is védekezhetünk. A keverési arányokról és a keverendő vegyszerekről kérjünk szakembertől tanácsot! Minden esetben tartsuk be a készítményeken feltüntetett használati útmutatókat!

Ha felismertük a betegséget és beszereztük a megfelelő vegyszert is, egyes növényeknél a permetezés akkor válik hatékonnyá, ha tapadásfokozó szert is keverünk bele. Gondoljunk csak a viaszos, bőrszerű, fényes levelű növényekre. (Örökzöldek, Babérmeggy, Leander stb.) Ezeknek a növényeknek a lombjáról szinte lepereg a vegyszer. A tapadásfokozó szerek pedig abban segítenek, hogy a vegyszer a levél felületén vagy épp a fonákján maradjon. Sokszor előfordul, hogy csak egy-két növényt szeretnénk kezelni. Ezért kis mennyiségű vegyszert is bekeverhetünk vagy „készen bekevert” sprayt vagy rovarölő tartalmú táprudat válasszunk. Fontos, hogy sok esetben egy kezelés nem a várt hatást adja, ezért több permetezés szükséges, hogy a növény ismét egészséges legyen!

Minden év mást hoz a kertnek a növényvédelem szempontjából is. A változó időjárás, az esős időszak a rekkenő hőség évenként változóan felszaporodott kártevőket vagy megjelenő kórokozókat hozhat. Míg az egyik évben a tömegesen megjelenő meztelen csigákat írtjuk, addig a következőben a poloska - invázió ellen küzdünk. Bevált recept így nincs a kert védelmére. Mindig érdemes figyelembe venni az adott időjárást, a kert növényeinek igényeit, figyelni a növények állapotát és érdemes hangsúlyt helyezni a kémia védekezés mellett a mechanikai és biológiai védekezésre is.

(A cikk a VERANDA Magazin 2016. November - Decemberi számában megjelent)

Téli hó - és jégkárok a kertben

2016. december 6., kedd

VIRÁGOK A VETEMÉNYESBEN – El tud képzelni egy színes virágokkal tarkított veteményt?



„Ez a növény jól érzi magát ha ennek a közelébe ültetem?  Szépen fog növekedni mellette, vagy válasszak mást helyette?” Nem alaptalan kérdések ezek. Tapasztalták már, hogy nagy gondossággal kiválasztott helyen alig fejlődött növényük, míg ugyanaz a növény a kert félreeső részében gyönyörűen növekedett? Vagy ugyanaz a mag más helyre vetve - új növények között - észrevehetően szebb palánta lett, mint az elmúlt években. Érdemes megfigyelnünk, mit mi mellé is vetettünk! Egy jól megválasztott növénytársítás egészségesebb növényeket és bővebb termést is eredményezhet.

A növények egymásra pozitív és negatív hatással is lehetnek.  Ez az allelopátia, melynek lényege, hogy egy növény egy másik növény életfolyamatait befolyásolhatja.  Segítheti vagy gátolhatja csírázást vagy növekedését. Ezt a befolyásolás szerves vegyületeket kibocsátásával történik. Ez lehet párolgással, levelekből vagy gyökerekből való kimosódással. Szembetűnő például, hogy a terebélyes diófák közelében szinte alig marad meg pár növény, alatta a gyep is igen ritkás. A fa negatív hatással van az őt körbevevő növényekre. A dió juglont nevű anyagot tartalmaz, mely más növények csírázását, növekedését gátolja. Ez az anyag a fa minden élő részében, így gyökereiben is megtalálható. Mivel lombja is tartalmazza ezért érdemes azt összegyűjteni. A diófa közelébe nem célszerű más növényeket telepítenünk.

A jól társított palánták. Sok növény azonban igen pozitív hatású egymás közelébe ültetve. Régi ismert társítás például a rózsák közé ültetett levendula. Ez utóbbi megvédi a rózsákat a levéltetvek támadásától. A veteményesünket is védhetjük jó növénytársítással. Ezzel elérhetjük, hogy kevesebb vegyszerrel, növényvédelemmel betegségektől mentes, egészségesebb, bő termésű növényeket nevelhetünk. A helyes növénytársítás mellett figyeljünk egy feledésbe merült, de napjainkban ismét alkalmazott módszerre, a vetésforgóra. A vetésforgó lényege, hogy egymást követő évben ugyanarra a helyre ne ültessük ugyanazt a növényt. Ha rendszeresen ugyanazt a növényt ültetjük egy adott helyre a növény ugyanazon kártevők és kórokozók szaporodnak el illetve ugyanazokat a tápanyagok használja fel a talajból. Ezért forgószerűen érdemes váltani a növények helyét.

Virágpalánták között termő vegyszermentes termés. A veteményesbe nem csak zöldségféléket ültethetünk, hanem virágpalántákkal is. E jótékony hatású társítás nem csak hasznot hoz, de veteményesünk „virágossá” is változik.A Levendula (Lavandula angustifolia) mellett a Bársonyvirág (Tagetes sp ) vagy más néven büdöske is hatásos a kártevők távoltartásában melyet pl paprika mellé ültethetünk. E téren szintén hasznos virág a gyógynövénynövényként ismert Körömvirág (Calendula officinalis ) is, melyet még málnabokrok társaságába is vethetjük. A retek a Sarkantyúka (Tropaeolum majus ) szomszédságában érzi jól magát, de kamillát is választhatunk kártevők űzésére.

A fokhagyma, metélőhagyma és a bazsalikom is tökéletes választás a kártevők távoltartására. A paradicsommal is jó ezen növények társítása, sőt a paradicsomot a csalán is védi a kártevőktől. A Fodormenta (Mentha spicata) a hangyákat tartja távol. A fűszernövények közül a Borsikafű (Satureja hortensis ) levéltetű riasztó hatással bír. Jó párosítás a sárgarépa sorok közé ültetett vöröshagyma. Ugyanilyen előnyős társítás az uborka, kapor, saláta és hagymafélék csoportja. A kapor előnyős hatású a többi növényre. Uborka mellé babot, kaprot és hagymaféléket ültethetünk, míg a borsó retek és sárgarépa közelében érzi jól magát. De jól él egymás mellett a burgonya, spenót és torma is.   

Növényeink - ha választhatnának - szívesen „jó szomszédok” mellé kerülnének a kertünkben.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2016. December - Januári számában megjelent)

Dió termesztése és gondozása