2017. június 8., csütörtök






BODZÁS FINOMSÁGOK

Nagyjából tíz évvel ezelőtt még a kertészetek gyümölcstermő növényekkel teli ágyásainak végén, szerényen meghúzódva nevelkedett a kínálatban. Az akkor oly sok különleges és újdonságnak számító bogyós gyümölcs között alig esett rá a választás. A sima, zöld levelű, pár ágból álló csemetékre mint vadon is fejlődő növényekre tekintettek, mely kevésbé tette őket vonzóvá. Mára azonban nagyot változott ennek a „vad” cserjének a megítélése. Napjainkban a Bodza (Sambucus nigra) ismét reflektorfénybe került a bogyós gyümölcsű növények színpadán. Az alapfaj mellett évről évre újra és érdekesebb fajtái bővítik a kínálatot, a kertekben pedig ismét egyre gyakoribb a Bodza ültetése.

Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.

Már épp beléptünk a nyárba, mikor júniusban a frissen szedett, sárgásfehér, nagyméretű bogernyő virágait nagymamám a sűrű palacsintatésztába mártogatta, majd gyorsan a forrón sercegő olajba dobta. Kisütve igazi illatos és édes nyári finomság! Csakúgy, mint forró napokon egy pohár hűvös bodzaszörp. Ha utána olvasunk, akkor a Bodza rendkívül sok felhasználási módját találhatjuk meg. A virágzatát és érett bogyóit használhatjuk fel. Virágai május végétől, száraz időben szedhetőek, mikor nyílásnak indulnak. Szüreteléskor legyünk elővigyázatosak, mert kérge, éretlen bogyói, magvai, szára és virágkocsánya is mérgező! Virágját is szár nélkül használjuk fel. Érett bogyóit magtalanítsuk, nyersen ne fogyasszuk! Ha vadon gyűjtjük, akkor összetéveszthető mérgező rokonával a piros bogyójú Fürtös bodzával (Sambucus racemosa). Csak vegyszermentes, nem permetezett növényekről szüreteljünk.

Édesség, szörp, tea, leves, lekvár, befőtt, mártás, bor, pálinka és megannyi bodzás recept közül szemezgettem a napokban. Igen nagy a „bodzás” kínálat: sütemények, krémek, fagylaltok és számtalan recept használja fel virágát és termését. Ezeken túl gyógyhatása is régről ismert. Magas C-vitamin tartalmú, teája meghűlés ellen kiváló.  Reumás bántalmak, köhögés, légúti fertőzés esetén is alkalmazzák.

Ha a zöld levelű változatában kevés fantáziát látunk, akkor ma már az igen mutatós bordó levelű (Sambucus nigra ’Thundercloud’) vagy szeldelt bordó lombú fajtákból is válogathatunk (Sambucus nigra ’Black Lace’). Ezek virágszíne a bordó lombbal harmonizálva rózsaszín. De választhatunk fehér tarka lombú (’Vareigata’) csemetéket is. Nemesített, nagyméretű virágokat és bő termés hozó fajtája a ’Haschberg’.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2017. Június-Júliusi számában megjelent)

2017. május 25., csütörtök

2017. május 7., vasárnap

ILLATOS EPERFÖLDÖN - VERANDA Magazin


ILLATOS EPERFÖLDÖN

Napjainkban már szinte egész évben ott van a boltok polcain. Ránézve megkívánjuk, azonban mégis a nyár elején „napsütötte”,  érett eper íze az igazi. Bizony az Eper (Fragaria sp.) vagy hivatalos nevén a Szamóca az egyik, ha nem a legkedveltebb bogyós gyümölcsünk. Ez páratlan ízének és is annak is köszönhető, hogy epret nem csak kertben, hanem kisebb teraszon vagy balkonon is nevelhetünk, ahol ugyanolyan gazdagon fognak teremni a kis palánták.

A nyár közeledtét jelzi, amikor az eperföldek közelében az út szélén megjelennek  kis asztalokon a sorba rakott, frissen púposra szedett epertálak. A legfinomabb, legzamatosabb, lédús és édes epreket ebben az időszakban lehet élvezni. Ha elkanyarodunk ekkor egy érő eperföld felé, érezhető, hogy a levegőt megtölti az édes eperillat. A sorok között pedig szorgos kezek szedik a piros, puha terméseket a kis növényekről, hogy minél előbb piacra kerüljenek. Ilyen páratlan íze a saját nevelésű epernek is lehet.

Az eper évelő növény, mely több évig nevelhető. Mivel évelő, akár hosszú ideig is a helyén maradhatna, azonban mégsem érdemes 3 - 4 évnél tovább nevelni a töveket. Ahogy telnek az évek, a frissen telepített eperpalánták termései elaprózódnak. Nem is teremnek már annyit, mint az első években, ezért nem érdemes tovább nevelnünk. Ekkor ültessünk új palántákat és újratelepítés előtt a talajt töltsük fel tápanyaggal. Az egy éves tövekről nyár végén a legyökeresedett indákat átültethetjük másik helyre, így is fiatalíthatunk. Bár eperültetvényünk nem marad sokáig a helyén, de már az ültetést követő évben teremni fog. Ültetési ideje hagyományosan augusztus, azonban napjainkban már tavasszal is telepíthetünk palántákat. Választhatunk frigó palántákat, melyek levél nélküli, hűtőkamrában tárolt tövek, vagy lombos, cserépben lévő töveket. Az utóbbi virágzó cserepesek kedveltek, melyek pár hét múlva már teremnek is.

Kertben, teraszon, edényben, ládában, függőcserépben és még sorolhatnám, hányféleképpen ültethetünk epret napjainkban.  A siker és a szüret garantált. Kis helyet foglal kertben is, pár tő ültetésével is nagy tálnyi termés várható. Kerti telepítésnél érdemes agroszövetet leteríteni, ebbe kis lyukakat vágva ültetni kb 30cm távolságra a palántákat. Ez a gyomok terjedését gátolja, a föld kiszáradását akadályozza és a csüngő, érő termések is tiszták maradnak. Edényekben is bőven terem, de a rendszeres öntözésére figyeljünk!  Az eper termesztéséhez egy meleg helyet nézzünk ki, minél naposabbat. Az enyhén savanyú talajt kedveli a legjobban, de ami még fontosabb, hogy tápanyagdús legyen földünk. Sok termést pedig öntözés mellett hoz. Választhatunk egyszer termő és folytontermő fajták közül. Az egyszer termő fajták eperszezonban, azaz május végén, júniusban teremnek. A folytontermőek termése ugyan kisebb, de júliustól őszig szedhetjük. Termésérése alatt figyeljünk arra, hogy ne végezzünk növényvédelmet és ne használjunk vegyszereket!

Minél több frissen szedett epret érdemes fogyasztanunk, mert nagyon vitamindús és egészséges. Fogyasztó, baktériumölő hatású. A bőrre is jó hatással van. A nyári ízeket pedig üvegben eltehetjük lekvárnak, szörpnek, vagy fagyaszthatjuk is. Bárhogy is fogyasztjuk az epret, mindig páratlanul finom, illatos gyümölcs.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Május - Júniusi számában megjelent)

2017. április 14., péntek

TULIPÁNFÁRA VAGY LILIOMFÁRA GONDOLTAM?



Ha a Tulipánfára gondolunk, lelki szemeink előtt egy kora tavaszi kert képe jelenik meg. A kert még épphogy hajtó növényei között ott pompázik egy lenyűgözően virágzó bokor. A rózsaszín számos árnyalatában nyíló, tulipánszerű virágai dúsan ülnek ágain. Teljes virágzásban egy csodálatos, rózsaszín habfelhő a kertben. Első gondolatként a Tulipánfáról többségében ez a kép jelenik meg előttünk. Ez érthető, hisz ennek a növénynek a virágai tavasszal, egy időben a Tulipánnal együtt nyílnak. Emellett nagyon hasonlítanak is a Tulipán megjelenésére. Ez a növény mégsem a Amerikai Tulipánfa (Liriodendron tulipifera )  hanem a Liliomfa (Magnolia sp) elnevezést kapta.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kora tavaszi növények között a Liliomfa az egyik első helyezett. Népszerűsége az évek alatt egyre csak nő. A leismertebb rózsaszín számos árnyalata mellett fehér és sárga színű változatait is egyre többen telepítik. Kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílnak kopasz ágain virágai, majd ezt követően hajtanak tojásdad levelei. Méretét tekintve nem fa és nem is bokor. Mondhatnám nagyobb méretű, alulról ágas, többségében terebélyes bokorfa, mely fajtától függően igen idős korára elérheti az akár a 10 méteres magasságot is. Azonban lassan nő, a kerteket többségében 4-5 méteres példányai díszítik.

Ha „igazi” Tulipánfára gondolunk, akkor egy nagy, terebélyes fa képe jelenik meg előttünk, egy méretes kertben vagy parkban. Bár Amerikai tulipánfa az előbb említett Liliomfával egy családba tartozik, mégis eltérő tulajdonságú növények.  Mind növekedésben, mind kinézetben és virágzásban más növényről beszélünk.

Több évtizede - kemény, hideg teleket, nagy nyári viharokat és az állandó forgalmat átvészelve - a fejlődik a 11-es főút mellett, Leányfalu szívében egy csodálatos, kb. több mint 20m-es Amerikai tulipánfa, melynek alsó ágai szélesen a park fölé terülnek. Ősszel az arra utazókat, óriási, világos mézsárga lombja fogadja. Az  Amerikai tulipánfáról olvasva - a számon tartott faóriások sorában – leltem rá egy hazánkban található 110 éves 32 méteres példányra, mely igen tekintélyes méretű és korú. Bár – mint minden növénynek - neki is idő kell, míg méretes példánnyá fejlődik, de már telepítésénél ezt érdemes figyelembe venni, hogy gyors növekedésű és terebélyes méretű. Koronája fiatal korában kúposabb, keskenyebb, majd idősebb korában szélesedik. Ház mellé, vagy vezeték alá ne telepítsük!

De honnan származik a Tulipánfa elnevezés? Az Amerikai tulipánfa május végén nyíló virágai nagyon hasonlítanak a tulipánra. A már lombban lévő növény levelei között megbújva, nehezen észrevehetően nyílnak a zöldessárga, belül narancssárga kehely alakú virágok. Leveleinek formája pedig más fákkal nem összetéveszthetően, csak rá jellemzően, csúcsúknál kicsípett, tulipán formát öltenek. Nevét innen kaphatta.

Bármelyik impozáns növényt szeretnénk is a kertünkbe ültetni, a kérdés csupán, hogy Tulipánfára vagy Liliomfára gondoltunk. Mindkét növény öltözteti a kertet, mégis igen eltérő tulajdonságúak.