2016. december 6., kedd

VIRÁGOK A VETEMÉNYESBEN – El tud képzelni egy színes virágokkal tarkított veteményt?



„Ez a növény jól érzi magát ha ennek a közelébe ültetem?  Szépen fog növekedni mellette, vagy válasszak mást helyette?” Nem alaptalan kérdések ezek. Tapasztalták már, hogy nagy gondossággal kiválasztott helyen alig fejlődött növényük, míg ugyanaz a növény a kert félreeső részében gyönyörűen növekedett? Vagy ugyanaz a mag más helyre vetve - új növények között - észrevehetően szebb palánta lett, mint az elmúlt években. Érdemes megfigyelnünk, mit mi mellé is vetettünk! Egy jól megválasztott növénytársítás egészségesebb növényeket és bővebb termést is eredményezhet.

A növények egymásra pozitív és negatív hatással is lehetnek.  Ez az allelopátia, melynek lényege, hogy egy növény egy másik növény életfolyamatait befolyásolhatja.  Segítheti vagy gátolhatja csírázást vagy növekedését. Ezt a befolyásolás szerves vegyületeket kibocsátásával történik. Ez lehet párolgással, levelekből vagy gyökerekből való kimosódással. Szembetűnő például, hogy a terebélyes diófák közelében szinte alig marad meg pár növény, alatta a gyep is igen ritkás. A fa negatív hatással van az őt körbevevő növényekre. A dió juglont nevű anyagot tartalmaz, mely más növények csírázását, növekedését gátolja. Ez az anyag a fa minden élő részében, így gyökereiben is megtalálható. Mivel lombja is tartalmazza ezért érdemes azt összegyűjteni. A diófa közelébe nem célszerű más növényeket telepítenünk.

A jól társított palánták. Sok növény azonban igen pozitív hatású egymás közelébe ültetve. Régi ismert társítás például a rózsák közé ültetett levendula. Ez utóbbi megvédi a rózsákat a levéltetvek támadásától. A veteményesünket is védhetjük jó növénytársítással. Ezzel elérhetjük, hogy kevesebb vegyszerrel, növényvédelemmel betegségektől mentes, egészségesebb, bő termésű növényeket nevelhetünk. A helyes növénytársítás mellett figyeljünk egy feledésbe merült, de napjainkban ismét alkalmazott módszerre, a vetésforgóra. A vetésforgó lényege, hogy egymást követő évben ugyanarra a helyre ne ültessük ugyanazt a növényt. Ha rendszeresen ugyanazt a növényt ültetjük egy adott helyre a növény ugyanazon kártevők és kórokozók szaporodnak el illetve ugyanazokat a tápanyagok használja fel a talajból. Ezért forgószerűen érdemes váltani a növények helyét.

Virágpalánták között termő vegyszermentes termés. A veteményesbe nem csak zöldségféléket ültethetünk, hanem virágpalántákkal is. E jótékony hatású társítás nem csak hasznot hoz, de veteményesünk „virágossá” is változik.A Levendula (Lavandula angustifolia) mellett a Bársonyvirág (Tagetes sp ) vagy más néven büdöske is hatásos a kártevők távoltartásában melyet pl paprika mellé ültethetünk. E téren szintén hasznos virág a gyógynövénynövényként ismert Körömvirág (Calendula officinalis ) is, melyet még málnabokrok társaságába is vethetjük. A retek a Sarkantyúka (Tropaeolum majus ) szomszédságában érzi jól magát, de kamillát is választhatunk kártevők űzésére.

A fokhagyma, metélőhagyma és a bazsalikom is tökéletes választás a kártevők távoltartására. A paradicsommal is jó ezen növények társítása, sőt a paradicsomot a csalán is védi a kártevőktől. A Fodormenta (Mentha spicata) a hangyákat tartja távol. A fűszernövények közül a Borsikafű (Satureja hortensis ) levéltetű riasztó hatással bír. Jó párosítás a sárgarépa sorok közé ültetett vöröshagyma. Ugyanilyen előnyős társítás az uborka, kapor, saláta és hagymafélék csoportja. A kapor előnyős hatású a többi növényre. Uborka mellé babot, kaprot és hagymaféléket ültethetünk, míg a borsó retek és sárgarépa közelében érzi jól magát. De jól él egymás mellett a burgonya, spenót és torma is.   

Növényeink - ha választhatnának - szívesen „jó szomszédok” mellé kerülnének a kertünkben.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2016. December - Januári számában megjelent)

Dió termesztése és gondozása


2016. október 1., szombat

EGYEDÜL VAGY PÁRBAN TERMŐK





EGYEDÜL VAGY PÁRBAN TERMŐK

Adott egy kiskert. Lelkesen tervezgetjük, papírra vetjük, rajzolgatjuk, mi mindent is szeretnénk nevelni benne. Változatos és színes elképzelések körvonalazódnak a fejünkben. Örökzöldek, virágba borult cserjék, kacskaringós évelősorok, ízes veteményes. Sövénynek egy fajtából több, míg szoliter növényből egy –egy db kerül a kertbe. Vannak, melyeket virágjukért, másokat színes lombjukért ,egyeseket termésükért ültetünk. Majd telnek az évek, várunk és még mindig nem hoz termést az a növény, melyet pont ezért ültettünk. Gondolunk a talajra, tápanyaghiányra, esetleg betegségre gyanakodunk. Mindeközben meglehet, hogy a növény kétlaki, ezért várjuk hiába a terméseket.

Mit jelent az, hogy egy növény kétlaki vagy egylaki? Magát a kifejezést hallva gondolhatnánk azt, hogy ez olyan szakmai kifejezés, mely csupán a kertészt érinti. Azonban sok esetben érdemes kertbarátként is figyelembe venni ezt, mikor olyan növényeket ültetünk melyeket vagy fogyasztható, vagy díszítő értéket adó terméséért választunk. Könnyen előfordulhat hiába várjuk a termést azt évekkel később sem hoz a növény.

Amikor arról beszélünk, hogy egy növény kétlaki, akkor a porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak meg, nem egy egyeden. Tehát vagy nő - vagy hímivarú. Ha hímivarú (porzós), akkor soha nem fog termést hozni. Ha nőivarú (termős) akkor hozna termést, de szüksége van a beporzáshoz egy közelben hímivarú növényre. Ennek hiányában a nőivarú növény sem fog soha termést hozni. Beporzás hiányában bármely ivarú is növényünk, nem terem. Tehát szükség van egy hím - és egy nőivarú növényre ahhoz, hogy termést várjunk. Máskülönben éveket várhatunk, de sajnos nem fog termést hozni később sem. Ha viszont a növény egylaki, akkor egy növényen található meg a porzós és termős virág, ezért a beporzáshoz nem szükséges másik növény.  A növényeknél nem jelzik mindig pontosan azoknak ívarát. Érdemes jelölt növényeket beszereznünk, így később is tisztában leszünk nemével.

Sok gyümölcstermő növényről már ismert, hogy ha egyet ültetünk belőle, akkor nem fogjuk szüretelni évekkel később sem. Kisebb méretű növény esetében könnyebben megoldható, hogy kettőt ültessünk belőle. A nagytermésű kivi (Actinidia deliciosa) öntermékeny, egyedül is termő változatai az eddigi tapasztalatok szerint nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezért érdemes porzós és termős példányokat is külön - külön ültetni, így garantált a termés. Az egyre ismertebb Homoktövis (Hippophae rhamnoides)  is kétlaki növény, melyből külön kell ültetnünk porzós és termős példányokat.  Sok gyümölcstermő növény önmagában, egyedüliként ültetve is terem. A Mogyorónak (Corylus avellana) pl. nem szükséges másik egyed a beporzáshoz, mert egylaki növény. Februárban látványos barkákban virágoznak a hímvirágok és ugyanazon a növényen megtalálhatóak a nőivarú virágok is.

A fő díszítő értékük, mikor feltűnő bogyóikat hozzák. Ekkor van legszebb állapotában számos növény. Kevés magányosan telepített Magyal (Ilex aquifolium) hoz piros bogyókat.  A karácsonyi kötészetből is ismert növény egyes fajtái - mint a J C Van Tol  - önmagában is termő egylaki. A  többi fajtája többségében kétlaki (vagy porzós vagy termős), ezért többet kell telepíteni a terméséért. A beporzáshoz szintén két növényre van szükség a télen-nyáron lombban lévő Babérsomnak (Aucuba japonica). Önmagában, termés nélkül is nagyon mutatós lombú, de díszítő értékét hónapokon keresztül emeli zöld - fehér pettyes levelei között nagy piros húsú termése. ’Variegata’ fajtája csak porzós virágokat hoz, míg ’Crotonifolia’ fajtája – melynek levél mintázata igen hasonló – termős virágaiból bogyókat nevel.

Napjaink egyik egyre kedveltebb, az egészségmegőrzést segítő növénye, a Páfrányfenyő (Ginkgo biloba) virágai kétlakiak, két növény szükséges a terméshez. Nehéz megállapítani az egyes egyedekről, hogy melyik a hím  - és melyik a nőívarú, ezért a vegyesen ültetett parkokban az egyik fa terem míg a másik nem. Magjának kellemetlen illata miatt termése nem mindig kívánatos, ezért utcafásításra, főként a vegetatív szaporításból eredő fákat ültetik, melyek nem teremnek.

Kisgyermekes kertben sokszor igyekszünk kerülni a mérgező vagy feltűnő bogyókat hozó növények telepítését. A Tiszafa (Taxus baccata) közismerten mérgező növény, veszélyt piros bogyói jelenthetnek, melyek felkelthetik a gyermek érdeklődését. Habár piros, húsos magköpenye nem mérgező, ebben lévő magja igen. Kevésbé jelent veszélyt gyermekekre a Tiszafa, ha nem hoz termést. Mivel kétlaki növény ezért a megfelelő fajta kiválasztásával ez megoldható. Míg az oszlopos, arany lombú változata (Fastigiata Aurea) nem hoz termést, addig zöld lombú, oszlopos változata (Fastigiata) termést nevel.

És egy érdekesség: bár ritka jelenség, de a növények nemet is válthatnak. A Skóciában élő fortingalli tiszafa, melynek korát több mint 3000 évre becsülik, eddig hímivarú egyedként volt ismert. A közelmúltban figyeltek fel arra, hogy egy ágán nőivarú virágokat hozott. Így egy növényen belül hím - és nőivarú virágok is fejlődtek, mely igen különleges változás, főleg egy ilyen, rendkívül idős növény esetében.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2016. Október - Novemberi számában megjelent)

Eper (szamóca) termesztése, ültetése, gondozása


2016. szeptember 5., hétfő

MITŐL BARNUL A TUJÁM?






MITŐL BARNUL A TUJÁM?

Nem volt olyan növényvédelmi kérdés, amit ennyiszer tettek volna fel az elmúlt években, mint ezt. „Még édesapám ültette huszonéve a növényeket, sok - sok évig semmi bajuk nem volt. Eszünkbe se jutott, hogy betegségük lehetne. A most már 6-8 m –es tuják öltöztették a kertet, majd pár hónap alatt elbarnult a sövény fele. Hogyan pótoljam őket, mennyi évet kell majd várnom, hogy egy ilyen nagyméretű sövénnyé váljon? ” Évről évre egyre több az ilyen kérdés, mert egyre több kertet ér el ez a probléma.

Forróság, aszály és városi levegő. A barnulás okait nem a betegségek felől megközelítve kezdeném, mert ennek számos más oka is lehet. Elültetünk egy harsányzöld tuja csemetét. Majd jön a meleg, a nyári száraz levegő és ezzel az elképesztő mennyiségű vízigény. Majd nyaralni utazunk, vagy kevés időnk mellett nem tudjuk a kezdeti első években reggel és este még alaposabban öntözni. Tovább rontja a helyzetet a folyamatos árnyék, a gyenge, a könnyen vízáteresztő vagy az erősen meszes, magas ph értékű talaj. A növény kialakuló rossz kondíciójához végül még hozzájárul a folyamatos tápanyaghiány is. Mindezek oda vezetnek, hogy a kezdeti sűrű lombú, harsányzöld növényből idővel egy laza lombú, fakózöld, gyengén hajtó növénnyé válik, itt-ott már barnuló ágakkal. Ezek a körülmények a növényt gyengítik és bár nem beteg, de ebben az állapotában a kártevőkkel és kórokozókkal szemben is kevésbé ellenálló.

Nyugat – Magyarország hűvösebb éghajlatú, párásabb levegőjű, csapadékosabb domboldalain nevelkedik ezeknek az örökzöldeknek a nagy része. Majd merőben más körülmények közé kerülnek. Az új helyükön a levegőn és a hőmérsékleten nehezen tudunk változtatni, de megfelelő talajjal és bőséges öntözéssel a növényt jó egészségi állapotban tudjuk tartani. Kerüljük a meszes talajokat! Alacsony ph értékű, savanyú, tápanyagban dús talajba telepítsünk. Gyakori tápanyag - utánpótlás is fontos, azonban csak nyár végéig öntözzük magas nitogéntartalmú készítményekkel. Az örökzöldek – így a tuják is – a párásabb levegőt és a bőséges csapadékot kedvelik. A válasz egy sokszor felmerülő a kérdésre: nem tudjuk túlöntözni a növényt! Ha kertben nevelkedik, bátran öntözzük, ha cserépben, akkor addig, míg az alátétben nem látjuk a felesleges vizet. Tehát barnulhat növényünk a kiszáradástól, de oka lehet a tavaszi fagykár is. Aszályos télen - ha nem kap elegendő nedvességet - lehet téli kiszáradás, ezért fagymentes időben télen is érdemes öntözni. Végül akár természetes lombhullás is eredményezheti a barnulást.

Míg régen főként a gyümölcsfákat permeteztük, napjainkban az egész kert - benne az örökzöldek is - növényvédelemre szorul. Az élettani tüneteken túl évek óta kórokozók és kártevők fertőzik hazánkban a tujákat. Ha megfelelő körülmények közé telepítettük és elegendő nedvességet is kap, és mégis azt látjuk, hogy kóros barnulás jelent meg, akkor sajnos ezt tápoldatozással és még több öntözéssel nem tudjuk már orvosolni. Elsőként a betegség pontos felismerése a fontos! Érdemes szakembertől segítséget kérni egy beteg ággal vagy róla készült képpel, mert hatékony védelmet csak a megfelelő szer kiválasztásával érhetünk el.

Belül barnuló korona. Ez egy természetes folyamat, szinte minden örökzöldnél előfordul. MInt a lombhullató növények, az örökzöldek is belső kopaszodással és barnulással váltják a lombjukat. A gond akkor kezdődik, ha szemmel láthatóan a lomb külső részén látunk barna foltokat vagy jól elkülönülő barna ágakat. Többféle betegség is szóba jöhet. Pár évvel ezelőtt főként még csak a gombás betegségek fordultak elő. Ez többféle tünettel járhat. Pikkelylevél barnuláskor az előző évről áttelelt gomba fertőz, az ágak sárgulnak, barnulnak. Más gombabetegség esetén a hajtáscsúcsok hervadnak, majd lehullanak.  

Nem csak gombabetegségektől barnulhat a tujánk. A tuja aknázómoly hernyói kártétele következtében a hajtáscsúcsok tömegesen halhatnak el. A járatoktól gyengült hajtások fényben áttetszőek. Más örökzöldet is támadhat, nem csak tuját.
A tujaszú fertőzés főként aszályos időszakokban figyelhető meg. A kártevőnek a vízhiányos lomb kedvez. Az oldalhajtásokba rágnak járatokat, majd a hajtások elhalnak és kitörnek.  Pajzstetvek vagy száraz időben takácsatkák is károsíthatják a tujákat. A permetezés előtt az összes barna részt szedjük le!

Időben permezzünk, amíg kevés ág barnul, mert ha nagy része elhalt, gyakran már menthetetlen a növény. Míg pl. ha a cserjék koronájából kivágunk egy részt az pár év múlva visszanő és a növény formája helyreáll, addig egy örökzöld lombja a foltokban elveszített ágakat nagyon nehezen vagy soha nem növi be ismét. A permetezést ismételjük meg, ha kell évente többször, mert a környéken lévő beteg növény visszafertőzheti a kertünkben lévőket is. A télen - nyáron zöld takarást nyújtó tuják szépen fejlődnek  ha odafigyelünk a körülményeikre és időben védekezünk a betegségeik ellen.