2017. április 14., péntek

TULIPÁNFÁRA VAGY LILIOMFÁRA GONDOLTAM?



Ha a Tulipánfára gondolunk, lelki szemeink előtt egy kora tavaszi kert képe jelenik meg. A kert még épphogy hajtó növényei között ott pompázik egy lenyűgözően virágzó bokor. A rózsaszín számos árnyalatában nyíló, tulipánszerű virágai dúsan ülnek ágain. Teljes virágzásban egy csodálatos, rózsaszín habfelhő a kertben. Első gondolatként a Tulipánfáról többségében ez a kép jelenik meg előttünk. Ez érthető, hisz ennek a növénynek a virágai tavasszal, egy időben a Tulipánnal együtt nyílnak. Emellett nagyon hasonlítanak is a Tulipán megjelenésére. Ez a növény mégsem a Amerikai Tulipánfa (Liriodendron tulipifera )  hanem a Liliomfa (Magnolia sp) elnevezést kapta.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kora tavaszi növények között a Liliomfa az egyik első helyezett. Népszerűsége az évek alatt egyre csak nő. A leismertebb rózsaszín számos árnyalata mellett fehér és sárga színű változatait is egyre többen telepítik. Kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílnak kopasz ágain virágai, majd ezt követően hajtanak tojásdad levelei. Méretét tekintve nem fa és nem is bokor. Mondhatnám nagyobb méretű, alulról ágas, többségében terebélyes bokorfa, mely fajtától függően igen idős korára elérheti az akár a 10 méteres magasságot is. Azonban lassan nő, a kerteket többségében 4-5 méteres példányai díszítik.

Ha „igazi” Tulipánfára gondolunk, akkor egy nagy, terebélyes fa képe jelenik meg előttünk, egy méretes kertben vagy parkban. Bár Amerikai tulipánfa az előbb említett Liliomfával egy családba tartozik, mégis eltérő tulajdonságú növények.  Mind növekedésben, mind kinézetben és virágzásban más növényről beszélünk.

Több évtizede - kemény, hideg teleket, nagy nyári viharokat és az állandó forgalmat átvészelve - a fejlődik a 11-es főút mellett, Leányfalu szívében egy csodálatos, kb. több mint 20m-es Amerikai tulipánfa, melynek alsó ágai szélesen a park fölé terülnek. Ősszel az arra utazókat, óriási, világos mézsárga lombja fogadja. Az  Amerikai tulipánfáról olvasva - a számon tartott faóriások sorában – leltem rá egy hazánkban található 110 éves 32 méteres példányra, mely igen tekintélyes méretű és korú. Bár – mint minden növénynek - neki is idő kell, míg méretes példánnyá fejlődik, de már telepítésénél ezt érdemes figyelembe venni, hogy gyors növekedésű és terebélyes méretű. Koronája fiatal korában kúposabb, keskenyebb, majd idősebb korában szélesedik. Ház mellé, vagy vezeték alá ne telepítsük!

De honnan származik a Tulipánfa elnevezés? Az Amerikai tulipánfa május végén nyíló virágai nagyon hasonlítanak a tulipánra. A már lombban lévő növény levelei között megbújva, nehezen észrevehetően nyílnak a zöldessárga, belül narancssárga kehely alakú virágok. Leveleinek formája pedig más fákkal nem összetéveszthetően, csak rá jellemzően, csúcsúknál kicsípett, tulipán formát öltenek. Nevét innen kaphatta.

Bármelyik impozáns növényt szeretnénk is a kertünkbe ültetni, a kérdés csupán, hogy Tulipánfára vagy Liliomfára gondoltunk. Mindkét növény öltözteti a kertet, mégis igen eltérő tulajdonságúak.

2017. január 31., kedd

MUSKÁTLIK TÉLEN



Dél - Afrikában vadon, méretes bokorként él hazánk egyik közkedvelt növénye. Vélhetően föníciai hajósokkal került az ókori Görögországba. A mai muskátlik őse nagyobb méretű volt, mint napjaink zömök, tömöttebb tövei. Nyáron ablakok, óriási vagy épp csöppnyi teraszok, éttermek és szállodák színes virágú látványát nyújtja. A Muskátli (Pelargonium) népszerűsége töretlen, és mivel nemesítése folyamatos, ezért több száz fajtája mellett évről évre újabb fajták és színváltozatok jelennek meg. Az álló és csüngő változatai között is egyre érdekesebb színű és mintázatú virágokkal találkozhatunk.

Amennyire kedvelt, annyi kérdés merül fel teleltetésével kapcsolatban is. Ha nem szeretnénk kidobni a töveket ősszel, akkor bizony még a fagyok előtt, október vége felé gondoskodnunk kell egy megfelelő fagymentes helyiségről, ahol tavaszig átvészelik a tövek a telet. De milyen hely az ideális és hosszú hónapokig mit igényel a növény? Elsőként: a muskátlit hosszú évekig nem érdemes teleltetni - mint pl. a leandert, mely minden évben egyre nagyobb méretet ölt – mert pár év után megnyúlt, hosszú szárú bokorrá válik. Ezért 2-3 év után cseréljük le az idős töveket fiatal, bokros növényekre. Néha lehet találkozni úgynevezett „anyanövényekkel”. Ezek több éves példányok, melyek akár 80cm magasak, azonban felnyúló szárai nehezen tartják meg magukat és közel nem olyan dúsak, mint egy frissen szaporított tő.

Szubtrópusi származásából adódóan érzékeny a fagyra és a túlöntözésre. Míg az edényben lévő növénynek a nyári, kánikulai napokon, szüksége van alaposabb öntözésre, addig télen, hűvös helyen tartva, csak kevés vizet igényel. Könnyen rothadásnak indulhat, ha télen hűvös hőmérsékleten alaposan öntözgetjük, de attól is, ha nem lyukas az edény vagy ha az alátétben folyamatosan áll a víz. Az ideális, ha van egy gyengén fűtött, 10-15 0C –os, világos helyiségünk. Mielőtt télre bevinnénk, a nagyobb tövek szárait közel a felére vágjuk vissza. A tél alatt időközönként igényel csak öntözést – hőmérséklettől függően hetente, kéthetente - pont annyit, hogy épp nedves legyen a földje. Tápoldatozni nem kell. Télen is hoz hajtásokat, azonban sokkal lassabban. Ha pedig kevés fényt kap, észrevehető, hogy ezek a hajtások nyúltabbak és erőtlenebbek. Másik teleltetési mód, mikor egy ennél hűvösebb, 5-6 0C –os, sötét helyen tartjuk. Ez esetben a növényeket kiszedjük a cserépből, visszavágjuk, gyökerüket is megmetsszük és több tövet egy cserépbe szorosabban elültetve, minimális öntözés mellett teleltetjük.

Régről ismert módszer a növények”felaggatása”. Ez esetben a cserépből kiszedett növény gyökeréről a földet lerázzák és fejjel lefelé egy kötéllel felkötik. A muskátli húsos szára és gyökere sok vizet képes tárolni, így öntözés nélkül sem szárad ki, azonban tavaszra ágai megfonnyadnak. Tavasszal - mielőtt ismét elültetnénk cserepekbe - egy vízzel teli vödörben alaposan fel kell szívatni. Ma már igen ritkán teleltetik így a növényeket. Bár alkalmazható, azonban inkább a fenti két módszert javasolnám. Fontos, hogy ezekkel a teleltetési módszerekkel álló és angol muskátli változatoknál próbálkozzunk. A futó változat magasabb hőmérsékletet és nagyobb odafigyelést igényel, így ezt nem érdemes teleltetnünk otthoni körülmények között.

Az alpesi házak ablakiból zuhatagként omló muskátlit sokan szeretnék otthon. Hazánkban is lehet szép muskátli töveket nevelni, főként az álló fajták gondozhatóak könnyebben. Kedvelik a déli, napos fekvést, az elegendő, nem túl sok öntözést és a tápoldatozást. A futó változatokkal más a helyzet. Az osztrák hegyek között dúsan virágzó muskátlik hűvösebb, párásabb körülmények között növekednek. Míg a hazánkban sokszor előforduló, száraz hőhullámokkal járó nyár jobban megviseli ezeket a növényeket.

Teleltetés után, ha elmúltak a fagyok, ismét kivihetjük a kertbe a növényeket. A megnyúlt, gyenge hajtású ágaikat metsszük meg! Muskátli virágföldbe tápanyagot keverve ültessük el a töveket, és ismét kezdődhet a gyakoribb öntözés és tápoldatozás is. Ezek a tövek később fognak virágozni és sokszor nem olyan dúsak, mint a frissen beszerzett fiatal növények. És ha szeretnénk újabb, különlegesebb fajtákkal is gazdagítani növényeinket, akkor ma már beszerezhetőek illatos levelű muskátlik is. A fenyő és mogyoró illatú muskátli mellett számomra is meglepő volt a kóla illatú leveleket dörzsölni.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Január - Februári számában megjelent)

A LEMOSÓ PERMEZETÉSSEL KEZDVE



Lehet nagy kertünk virágzó cserjesorral, dús lombú sövénnyel, terméssel teli veteményesünk vagy kis teraszunk pár darab cserépben nevelt kedvenc növénnyel. Mindegy mekkora „kertet” ápolunk, nevelünk, minden növényünk védelemre szorul. Ekkor felvetődő egy igen gyakori kérdések: „Mi nem igényel permetezést?”, „Melyik növény az, amit minél kevesebbet kell majd permeteznem?”. Első gondolatként: olyan kert nincs, ami ne szorulna időszakos vagy rendszeres növényvédelemre. Bármely igénytelen és kevés gondozást igénylő növényt is választunk. Növényvédelemi témában végtelen szakirodalmat olvashatunk, ebből egy pár igen gyakran felvetődő témát ragadok most ki.

Az év növényvédelmi szempontból lemosó permetezéssel indul és ezzel is ér véget. A megelőzés nagyon fontos! Nem csak a jól választott szerek, hanem a kártevők, kórokozók tavaszi és őszi gyérítése is segítséget jelent majd az év többi szakában. A lemosó permetezés ideje akkor jön el, mielőtt kihajtottak volna a növények vagy miután már a lombhullás véget ért és kopaszok. Kora tavasszal, szélcsendes, fagymentes időben, mikor a rügyek még nem indultak fakadásnak és ősszel mikor már egy levél sincs az ágakon. Az egész kertet alaposan és bőven - mint a nevében is benne van - lemossuk. Ez prevenció, mint a kora tavaszi metszés, mely nem csak bő termést hozhat vagy formássá teheti a koronát, hanem a beteg részek eltávolításával sok kártevőtől és kórokozótól szabadítjuk meg növényeinket.

Túlöntözés, szárazság, fény és tápanyaghiány. E környezeti tényezők mindegyike ronthatja a növény kondícióját. Az ezek következtében kialakuló élettani tünetek a beteg növény képét adják. Ekkor az adott környezeti tényezőt kell a növény igényeinek megfelelően javítani. Lehet, hogy ez épp talajcserét, tápoldatozást vagy napfényes helyre átültetést igényel. Ellenkező esetben az ilyen körülmények között legyengült növény könnyebben válik beteggé is, kevésbé lesz ellenálló.

Mikor roppanó cseresznye helyett kukacos termést kapunk, már nem tudunk védekezni. A védelemre, mint megelőzésre van szükség. Tavasszal a sziromhullás után permetezzük a fákat a rovarok rajzásakor. Ennek idejét nehéz megállapítani, de a ragacsos sárgalap hasznos segítség ebben.

Szemmel nem látható az atkafertőzés. A hektikus időjárás, a száraz, aszályos időszakok miatt egyre több kertben probléma. Gyakran atkás leanderünk, de nehéz észrevenni. Apró fehér pöttyök jelennek meg a levélen, majd - ha nem védekezünk - a levelek szinte ezüstös színűvé válnak. Az atkák szívogatásának következtében a növény elpusztul. De számos más kerti növényt is támadhatnak atkák. Atkaölő vegyszerekkel időben védekezzünk.

Barnuló foltok tarkítják a zöld sövényeket egyre több kertben. Gyógyírként többet öntözzük vagy tápoldatozzuk, miközben a növény állapota csak tovább romlik. Napjainkban az örökzöldek ugyanolyan növényvédelemre szorulnak, mint bármely más növény a kertben. Gombabetegségek mellett tujaszú, pajzstetvek és takácsatkák is károsíthatják örökzöldjeinket. Ha időben permetezünk és még megállítható a növény állapotának romlása, akkor idővel ismét helyrejön, ellenkező esetben - ha nagy része megbarnult - már menthetetlenné válik. Ha többféle betegség támadja meg növényünket, akkor egy menetben a vegyszerek helyes keverésével is védekezhetünk. A keverési arányokról és a keverendő vegyszerekről kérjünk szakembertől tanácsot! Minden esetben tartsuk be a készítményeken feltüntetett használati útmutatókat!

Ha felismertük a betegséget és beszereztük a megfelelő vegyszert is, egyes növényeknél a permetezés akkor válik hatékonnyá, ha tapadásfokozó szert is keverünk bele. Gondoljunk csak a viaszos, bőrszerű, fényes levelű növényekre. (Örökzöldek, Babérmeggy, Leander stb.) Ezeknek a növényeknek a lombjáról szinte lepereg a vegyszer. A tapadásfokozó szerek pedig abban segítenek, hogy a vegyszer a levél felületén vagy épp a fonákján maradjon. Sokszor előfordul, hogy csak egy-két növényt szeretnénk kezelni. Ezért kis mennyiségű vegyszert is bekeverhetünk vagy „készen bekevert” sprayt vagy rovarölő tartalmú táprudat válasszunk. Fontos, hogy sok esetben egy kezelés nem a várt hatást adja, ezért több permetezés szükséges, hogy a növény ismét egészséges legyen!

Minden év mást hoz a kertnek a növényvédelem szempontjából is. A változó időjárás, az esős időszak a rekkenő hőség évenként változóan felszaporodott kártevőket vagy megjelenő kórokozókat hozhat. Míg az egyik évben a tömegesen megjelenő meztelen csigákat írtjuk, addig a következőben a poloska - invázió ellen küzdünk. Bevált recept így nincs a kert védelmére. Mindig érdemes figyelembe venni az adott időjárást, a kert növényeinek igényeit, figyelni a növények állapotát és érdemes hangsúlyt helyezni a kémia védekezés mellett a mechanikai és biológiai védekezésre is.

(A cikk a VERANDA Magazin 2016. November - Decemberi számában megjelent)

Téli hó - és jégkárok a kertben