2017. november 18., szombat

HOMOKTÖVIS LÁNYOK ÉS FIÚK



HOMOKTÖVIS LÁNYOK ÉS FIÚK


Nemrég egy rendezvényen jártam. Az egyik kis asztalon üvegek sorakoztak, sűrű, élénk narancsszínű szörppel megtöltve. Az asztal mögött álló fiatalember lelkesen mesélt az otthoni hektárokról, a gondozásról és a szüretről. Az üvegek előtt egy ezüstlevelű, narancsszínű bogyókkal dúsan berakódott ág díszítette az asztalt, napjaink egyik legkedveltebb és legkeresettebb növénye, a Homoktövis (Hippophae rhamnoides). Jó volt ránézni a terméssel teli ágra, miből került a szörp az üvegekbe.

Fiúk és lányok aránya. Ha kedvünk támad homoktövist, ültetni az első legfontosabb tudnivaló róla, hogy kétlaki növény, tehát több növényt kell ültetnünk. A porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak, vagyis külön nő vagy hímivarúak a tövek. Beporzás hatására terem, szél porozta növény. Enélkül bármely ivarú is, nem fog termést hozni. Ránézésre nagyon nehéz megkülönböztetni a termős és porzós egyedeket, szakavatott szem kell hozzá. A rügyek és virágok eltérései segíthetnek. A porzós egyedek rügyei nagyobbak, kövérebbek, a termőseké apróbbak. Virágai a termős példányokon fürtökben, míg a porzós példányokon füzérben állnak. Ezen apró különbségek megfigyelése segítségével tudjuk megkülönböztetni az egyedeket. Praktikus, ha már a telepítéskor címkékkel jelöltek a növények. Mert gyakori, ha jelölés nélkül ültettünk hím és nőivarú példányokat és bármely tő kipusztulna, mikor újat szeretnénk telepíteni, nem tudjuk eldönteni, melyiket kell pótolnunk. Magában is termő, öntermékeny a ’Friesdorfer Orange’, ám a bőséges terméshez ebből a fajtából is több növény telepítése javasolt. Magról való szaporítása nem eredményes, mert fele-fele arányban lesznek hím és nő ivarúak a csemeték, illetve a magról szaporított egyed kisebb bogyóméretű és eltérő tulajdonságú lehet, mint maga az anyanövény. Ezért fontos, hogy csak fajtanévvel megjelölt növényt szerezzünk be. Gyakran találkozhatunk a német ’Leikora’ (termős) és ’Pollmix’ (porzós) fajtákkal, melyekről jó tapasztalatokat olvashatunk. A fiú és lány egyedek ültetési arányáról eltérőek a vélemények, ajánlott az 1:9, vagyis egy fiú és kilenc lány egyedarány. Más arányban 4-5 lányhoz 1 fiú egyed aránnyal is szoktak telepíteni.

Nevelése kezdő kertész számára is könnyű feladat. A napfényes helyet kedveli. Hazánk kemény fagyos teleit nagyon jól tűri. A forró nyarakon is szépen fejlődik. Begyökeresedése után szárazságtűrővé válik, így az aszályos időszakokat is jól átvészeli. Addig öntözést igényel. Telepítéskor ajánlott marhatrágyával kevert talajba ültetni. A rossz minőségű sziklás vagy agyagos talajokon is elél, de igazán a homokos, lazább talajokat kedveli. Széles és 3-4 m magas ágas cserje, ezért ültetésekor tartsunk min. 2 m-es távolságot a növények között. Ágain hosszúkás, ezüstös levelek és tövisek taláhatóak. „Napjárta”, ritkább koronát sűrű ágrendszerének metszésével érhetünk el. Telepítését követően a harmadik év szeptemberétől szüretelhetjük narancssága bogyóit, ennek idejét a fajta és az adott év időjárása is befolyásolhatja. Hosszú évtizedekig szedhetjük termését, amit azonban óvatosan, kesztyűben tegyünk. Az egyik legkézimunka-igényesebb növény, amit tövisei nehezítenek. Bogyói nem peregnek, ezért az ágakat terméssel együtt vágják szüretkor. Ezekről az ágakról szedik le a termést, ami nagy munkával jár. A fagyok csípte, télen ágakon maradt termés édes lesz. Kerüljük a vegyszeres növényvédelmet!

Minél „nyersebben” érdemes fogyasztani, mert minél több feldolgozáson megy keresztül, pl. hő, annál többet veszít beltartalmi értékéből. Nagyon gazdag C vitaminban, F, E, B vitaminokban, flavonoidokban és béta- karotinban. Nyersen kesernyés ízű, feldolgozva fogyasztható. Tea, lekvár, szörp, dzsem és magolaj készül belőle.

Gyógyhatásainak listája nagyon hosszú. Természetes egészségmegőrzőként tartják számon. A teljesség igénye nélkül: elsőként kiemelkedő immunrendszer - erősítő hatású. Továbbá gyulladáscsökkentő, zsíroldó hatású, a bőr ellenálló képességét növeli az UV - sugárzással szemben. Hatásos gyomor panaszokra, szabályozza a pajzsmirigy működését, idegrendszer - és szemerősítő is, számos más jótékony hatása mellett.

Hazánkban egyre többen termesztik sikerrel a homoktövist. Napjainkban az ország egyetlen vad eredetű őshonos, 1000 tövet számláló Homoktövis állománya az Újpesti Homoktövis Természetvédelmi Terület 41 hektáros területén található, melyet 1974.- ben nyilvánítottak védetté. Az őshonos homoki társulásokban számos védett növény - és állatfaj található.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. November - Decemberi számában megjelent)

2017. október 5., csütörtök


KÁNNA KERTBEN ÉS KAMRÁBAN

Ha nagyobb parkok virágágyásai mellett megyünk el, gyakran találkozhatunk egy tömegében mutatós, robosztus termetű évelővel. Magasságával, nagy méretű leveleivel, mutatós virágaival kitűnik az egynyári vagy évelő növény közül. Ez a látványos növény a Kánna (Canna indica), melyet kerti virágágyásban vagy nagyobb edényekben teraszon is nevelhetünk.
A Rózsanád - más nevén nevezve - gondozása éppúgy aktuális tavasszal, mint ősszel. Mert míg egy egynyári növényt elültetünk és ősszel az első fagyok idején elpusztul, addig a Kánna évelő növény, amit évről évre tovább nevelhetünk. A többi lágyszárú évelő növénytől abban különbözik, hogy fagyérzékeny, így télen nem maradhat kint a kertben. Rizómái (gyöktörzsei) a föld alatt tápanyagot és vizet bőven raktározó vastag, húsos, módosult szárak. Az aszályos vagy tápanyagszegény időszakot a növény rizómái tartalékaival vészeli át. Ezért jól viseli a nagy melegeket és az időszakos szárazságot is.
A teleltetésről pl. a Leander juthat eszükbe, a Kánnát viszont nem kell minden ősszel egyre nagyobb dézsában fagymentes helyre cipelnünk. A rizómák tárolásával tudjuk évről évre átteleltetni. A Kánna kitartóan virágzik, de mikor elérkezik az első csípős, deres reggel, nagyméretű leveleit megcsípi a korai fagy. Ekkor kell kiásni a növényt. Ha évközben jól érezte magát a talajban, akkor mire kiássuk a földbe „erősen kapaszkodó” vastag gumókat, kiadós kerti testmozgásban lesz részünk. Óvatosan ássunk, máskülönben roncsolhatjuk a gumóit. A felszedett gumókról a földet gondosan rázzuk le, egy ládában tegyük ki az utolsó őszi melengető napfényre, hogy alaposan leszáradjon. A megszáradt földet könnyebb letakarítani róla. A ládákat papírral béleljük ki, szépen fektessük el benne a húsos gumókat és egy fagymentes, kevésbé párás helyiségbe tegyük be, ahol lehetőleg 6-8C van. Mire tél végéhez közelítünk, a gumók fonnyadtabbak lesznek, de ez csupán a vízveszteség eredménye.
A hidegre nagyon érzékeny növényt, tavasszal kétféleképpen ültethetjük. Ha februárban, cserepekbe és tápanyagdús földbe ültetjük, akkor bent egy meleg és fényes helyen gyorsan hajtásnak indulnak. Mire az utolsó tavaszi fagyok is elmúlnak - ami akár május közepére is eshet – akkor már leveles töveket ültethetünk ki a kertbe. Kiültetést követően az első pár hétben lassan fejlődik, de ez ne tévesszen meg minket. Később, mikor gyökeret ereszt és beköszönt az igazi nyári meleg, látványos növekedésnek indul, és egyre dúsabban hozza óriás méretű leveleit, majd megjelennek az első virágok is. Előnevelés helyett közvetlenül a kertbe is kiültethetjük a csupasz gumókat. Ennek hátránya, ha  túl későn ültetjük ki, vagy elhúzódik a hideg időjárás, akkor később fog virágozni és őszre nem éri el az akár két méteres magasságot. Rizómáit tavasszal - ültetés előtt - éles késsel darabolhatjuk, úgy, hogy minden darabon maradjon rügy. A vágott metszlapokat mártsuk faszénporba, így szaporítható.
Virága a fehértől az égővörösig számos színben létezik, levele zöld és bordó árnyalatú is lehet. Nyáron kertben, télen kamrában tartva, minden évben látványos, mediterrán hangulatot nyújt.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2017. Október - Novemberi számában megjelent)

2017. szeptember 18., hétfő

A DIÓFA ZÖLD SÁTRA ALATT - VERANDA Magazin

 
A DIÓFA ZÖLD SÁTRA ALATT                  

Amikor egy fiatal diócsemetét elültetünk, gyakran arra gondolunk, mire ebből valamire való fa lesz, addig felnő egy generáció. És mire a következő generáció felnő, tényleg egy mutatós, széles lombú fává növekszik a csemete, de korántsem mondhatnánk ekkor még öregnek. Mire eltelt 30-40 év, már bőven a kert fölé hajolnak terebélyes ágai, melyek még évtizedekig nyújtanak majd hűsítő árnyékot. Aki hosszú távra tervez, az diófát ültet - szokták mondani - és bizony egy diófa akár 150 évig is él.

A Közönséges dió (Juglans regia) úgy mint régen, ma is megbecsült fa. Megjelenésével „uralja„  a kertet. Hatalmas koronája szélesen terül el, árnyékot adva maga körül. „Nagyszüleink ültették, mikor…. „ . Egy ilyen, meglett korú fának megvan a maga története. Bármekkora helyet is foglal, mégis a dió az, amit inkább védünk és óvunk, mintsem csonkítsunk belőle. És mivel több generációs fa, melynek termőre fordulására várni kell, nem mindegy milyen fát is választunk. Régebben a kertekben sok magonc (magról kelt) dió magasodott. Ezek a magoncok igen nagyok és hosszú életűek voltak, azonban ezekre volt csak igazán igaz az, hogy unokáinknak ültették. Akár 10-15 évet is vártak az első termésre, miközben nem lehetett tudni, mekkora szemű is lesz. Ma már főként oltvány fajtákat ültetünk. Ezeket a köznyelv „papírhéjú dióknak” nevezi, melyekről már tudjuk, hogy nagy szemű lesz a termés. Sokkal előbb kezdenek teremni, erre nem kell évtizedet várni. Viszonylag kisebb koronájú, de rövidebb életű fák. Ismertebb fajtái pl. a Milotai 10-es és az Alsószentiványi 117 –es.

Augusztus közepétől jön el a dió metszésének ideje és nem tavasszal, erre érdemes odafigyelnünk. Szeptember végéig kell elvégeznünk a metszést. Ha tavasszal állnánk neki, elkezdene „ könnyezni”, vagyis az erős gyökérnyomás hatására a sebfelületeken keresztül erősen nedvezne. Ez a nagy mennyiségű nedvességveszteség a fára nézve igen káros. Ősszel ez a veszély nem áll fenn.

Magányos dió. Biztosan észrevették már, ha a dió környezetében ültettek, akkor a növények zöme bizony kevés sikerrel maradt meg vagy nem fejlődött szépen. A dió egyeduralkodó, nem könnyű alatta vagy körülötte kertet teremteni. Élő része - beleértve a gyökereit is – juglont tartalmaz, mely a többi növény növekedését gátolja. Ez hullott lomjában is megtalálható, ezért ezt csak kis mennyiségben tegyük a komposztba vagy csak önmagában komposztáljuk. Emiatt és nagy árnyéka miatt is,a dió alatt kopasz a terület, kevés növényt leszámítva még a gyep is gyér.

Termetes méretére gondolva jól válasszuk meg a helyét, a többi növénytől, a háztól és kerítéstől kellően távol. A 20-30 méteres magasságot is elérheti. Könnyen nevelhetjük, önmagában terem. Csupán a tavaszi fagyokra érzékeny, illetve fontos, hogy növényvédelmet a dió is igényel. Termése nagyon egészséges, szívvédő hatású, magas vitamin és ásványianyag - tartalmú.

A dióbél ismert felhasználási módjain túl készülhet belőle olaj, lekvár, a zöld dióból pálinka és befőtt, barkájából bor, leveléből pedig gyógyító főzet. Nyaranta pedig a diófa hűs, zöld sátra alatt nyugalmasan üldögélhetünk.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Szeptember - Októberi számában megjelent)

2017. augusztus 7., hétfő

A HANGYÁK ELLEN VAGY MELLETT? - GERENDAHÁZAK Magazin



A HANGYÁK ELLEN VAGY MELLETT?

Ahogyan a kert lakói a giliszták, katicák, darazsak, szúnyogok, méhek, úgy a hangyák is. Addig nincs is gondunk velük, míg békés harmóniában és szinte észrevétlenül élnek. Ha viszont a gyepet sok ezer hangya vándorlóúttal szeli át, vagy tömegesen lepik el növényeinket, pláne, ha otthonunkba
vándorolnak be, akkor hamar nekifogunk irtásuknak.

A ragacsos fán több ezer hangya fel-le futkos. Hogyan menthetném meg tőlük a fát? Ez az egyik leggyakoribb megoldandó problémánk.  A fát ekkor azonban nem a hangyáktól kell menteni, hanem a levéltetű - fertőzéstől. Többségében akkor vesszük észre a növényen a fertőzést, mikor már látványosan és tömegesen mászkálnak rajta a hangyák. A lomb ragacsos tünetét nem ők okozzák, csupán azért mászkálnak rajta, mert megjelent a növényen egy csillogó, ragacsos anyag, az úgynevezett mézharmat. Ez a levéltetvek ingerlésre kibocsátott cukortartalmú ürüléke. Az ingerlést a hangyák végzik. Ezt az édes anyagot a hangyák előszeretettel fogyasztják, közben a levéltetvek egy részét gyérítik is. Másrészt viszont védik is őket, mint táplálékuk forrását. Az egyik növényről a másikra is áthurcolhatják a tetveket, így terjedhet a levéltetű - fertőzés és akár a vírusfertőzés is. A mézharmat fogyasztásával a tetvek egyre több nedvességet szívnak el a növénytől, ami egyre rosszabb állapotban lesz. A hangyák tulajdonképpen jó jelzői a levéltetű - fertőzésnek. Mutatják, hogy gyorsan védekeznünk kell ellenük. A hangyák levéltetvek közelébe való masírozását megakadályozhatjuk rovarfogó ragacsos szalaggal. Rögzítsük a fa kérgére úgy, hogy mindenhol ragacsos anyag vegye körbe, így nem tudnak a hangyák a fa lombjára feljutni a levéltetvekhez.

Bosszúságot okoznak vagy hasznot hoznak a kertben? Mindkettő igaz. Hazánkban számos hangyafaj él, köztük vannak védettek is. Persze senki nem örül, ha tömegesen fészkelnek be a kertben bolyokat építve. Ilyenkor gyors és hatásos módszereket keresünk ellenük. Gyakran választunk porozószert, melyet kiszórunk, de ha eső jön, ezt ismételnünk kell. A vízben oldható por hatásosabb, és könnyebben jut a résekbe is beöntözéssel vagy permettel. Rovarölő szerek permetezésével is védekezhetünk. Hangyabolyok rendszeresen karbantartott kertben ritkán fordulnak elő. Ahol ásunk, termelünk, öntözünk, vagy épp gyepet nyírunk, nem tudnak zavartalanul bolyokat kialakítani. A nedves helyeket is kerülik. Ha már a lakásunkba is bejutottak a rovarok, a beltérben használható csalétkek lehetnek célravezetőek. Ezeket az anyagokat az állatok közvetlenül a bolyba hordják. Ott fejtik ki hatásukat, így rövid időn belül megszűnik a hangyatámadás. Olvashatunk még házi praktikákról is, mint pl. a sütőpor, citromkarika, menta felhasználása, kinek épp mi válik be. Tömeges hangyainvázió esetén érdemes szakembert hívni, aki gyorsan megoldja a problémánkat. A hangyák azonban hasznot is hoznak. A ragadozó fajok hatékonyan pusztítják a kertben lévő kártevőket. Járataikkal pedig a talajt is lazítják. Tehát a hangyák ellen és mellett is szólnak érvek a kertben.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2017. Augusztus - szeptemberi számában megjelent)

2017. július 30., vasárnap

KERT IS, KUTYA IS - VERANDA Magazin




KERT IS,  KUTYA IS
 
Gondolom a címet olvasva sokan a fejükhöz kapnak, hogy nem, ez egyben nem működik. Mi tagadás, nem könnyű álmaink kertjét kialakítani és fenntartani, mely egyben kedvencünk élettere is. Sok türelem és kompromisszum szükséges, míg kialakul a harmónia.
Sokunknak vannak történetei azokból az időkből mikor kölyök kutyájuk felfedezte a kertet. A következmény: a szép gyepben naponta talált kikapart lyukak, a frissen ültetett és leharapott virágok, szétrágott csemeték, elásott „kincsek”. Bizony, ez  elkerülhetetlen időszak, mikor résen kell lennünk. Neveléssel és türelemmel kell kivárnunk azt, mikor előbb vagy utóbb, de biztos eljön a kertkímélőbb korszak.
Ha túl vagyunk a kölyökkori „kertátrendezésen” és végre helyrehoztuk a kisebb nagyobb károkat, ezt követően is adódhatnak problémák. Ezek is kivédhetőek. Vannak növények, melyeket kifejezetten kedvelnek háziállataink, és vannak, melyeket messzire elkerülnek. Ezt kihasználva helyes növényválasztással olyan kertrészektől tudjuk távol tartani kedvenceinket, melyeket szeretnénk, ha elkerülnének. Ilyenek főként a szúrós, tövises növények.  Macskák távoltartására hatásos az un. Macskaűző növény (Coleus canina), melynek levélszagát nem kedvelik. Habár ez a növény nem télálló, így többségében egynyáriként nevelik, de átteleltethető hűvös és világos helyen. Továbbá az erős illóolaj tartalmú növényeket sem kedvelik, ilyen pl. a Citromfű (Melissa officinalis ) vagy a Levendula (Lavandula officinalis). Ezekkel a növényekkel csupán az egyes területeken való átjárást tudjuk megakadályozni, míg a kert többi részében szabadon mozoghatnak. A macskák a nedves, rendszeresen öntözött területeket,  illetve a talajfelszín kővel borítottságát sem kedvelik.
Visszatérő probléma az állatok vizelete, mely kiégeti a gyepet, a növények lombját. Változóan érzékenyek erre növényeink, de az egységes, hogy minden növényt megvisel. Ezért kell újra és újra foltokban füvesítenünk és metszenünk. Egyes kertrészektől vagy növényektől elszoktathatjuk kedvenceinket távoltartó spraykkel vagy gélekkel. Ezek az állatokra veszélytelenek, azonban illatukat nem kedvelik. Ha következetesen és rendszeresen használjuk, hatásosak.  De nem csak helyes növényválasztással és különböző riasztó készítményekkel tudjuk védeni kertünket. Kis kerítésekkel, hálókkal is körbevehetjük pl. az épp frissen érő termést a veteményesben. A hálók a kisebb fák törzsén is hasznosak, megvédik a fiatal csemetéket a macskák körömélezésétől.
A kert kialakítása segítheti, hogy számunkra otthonos és egyben állatbarát is legyen környezetünk. A tér mindenkinek fontos. A kert pihenésre és aktív kikapcsolódásra is alkalmas hely. Nincs ez másképp állataink esetében sem. Szükségük van félreeső, nyugodt és csöndes zugra, míg máskor mozgáshoz elegendő térre. A kutyák szeretik figyelni saját „birodalmukat”, ezért házukat olyan helyre tegyük, ahol kényelmes pihenhetnek és látnak is minket. A házőrzés is fontos feladata a kutya lelkének, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy minél könnyebben elérje a kerítés vonalát. Közvetlen a kerítés mellé nem érdemes növényeket telepítenünk, mert a nagy jövés – menés közben könnyen kipusztulhatnak.
És ha állatbarát a kert, ne feledkezzünk meg a madarakról sem. Nem csupán etetésükről vagy itatásukról, hanem a kertben rájuk leselkedő veszélyekről. A nekik szánt etetőket úgy helyezzük el, hogy más állat ne férjen hozzá. Odafigyeléssel, okos kialakítással a kert nekünk és az állataink számára is egy élhető és nyugodt életteret fog nyújtani.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Július - Augusztusi számában megjelent)

2017. június 8., csütörtök






BODZÁS FINOMSÁGOK

Nagyjából tíz évvel ezelőtt még a kertészetek gyümölcstermő növényekkel teli ágyásainak végén, szerényen meghúzódva nevelkedett a kínálatban. Az akkor oly sok különleges és újdonságnak számító bogyós gyümölcs között alig esett rá a választás. A sima, zöld levelű, pár ágból álló csemetékre mint vadon is fejlődő növényekre tekintettek, mely kevésbé tette őket vonzóvá. Mára azonban nagyot változott ennek a „vad” cserjének a megítélése. Napjainkban a Bodza (Sambucus nigra) ismét reflektorfénybe került a bogyós gyümölcsű növények színpadán. Az alapfaj mellett évről évre újra és érdekesebb fajtái bővítik a kínálatot, a kertekben pedig ismét egyre gyakoribb a Bodza ültetése.

Ha egy nagyon könnyen nevelhető, igénytelen, gyorsan nagyra növő cserjét szeretnénk ültetni a kertünkbe, akkor a Bodza tökéletes választás. Rendkívül jól alkalmazkodó növény. Nem véletlen, hogy utak szélén, elhagyatott területeken gondozás nélkül is szépen fejlődik évtizedekig. Végső mérete elérheti a 6 métert is, ezért inkább bokorfa,mint cserje. Idős korában akár kisebb törzses fa alakot is ölthet, koronával. Nincsenek különleges igényei, talajban sem válogatós. Elegendő hely mellett, bármely kertben bátran próbálkozhatunk ültetésével. Ha pedig alakítani vagy visszafogni szeretnénk növekedését, metszéssel kordában tartható.

Már épp beléptünk a nyárba, mikor júniusban a frissen szedett, sárgásfehér, nagyméretű bogernyő virágait nagymamám a sűrű palacsintatésztába mártogatta, majd gyorsan a forrón sercegő olajba dobta. Kisütve igazi illatos és édes nyári finomság! Csakúgy, mint forró napokon egy pohár hűvös bodzaszörp. Ha utána olvasunk, akkor a Bodza rendkívül sok felhasználási módját találhatjuk meg. A virágzatát és érett bogyóit használhatjuk fel. Virágai május végétől, száraz időben szedhetőek, mikor nyílásnak indulnak. Szüreteléskor legyünk elővigyázatosak, mert kérge, éretlen bogyói, magvai, szára és virágkocsánya is mérgező! Virágját is szár nélkül használjuk fel. Érett bogyóit magtalanítsuk, nyersen ne fogyasszuk! Ha vadon gyűjtjük, akkor összetéveszthető mérgező rokonával a piros bogyójú Fürtös bodzával (Sambucus racemosa). Csak vegyszermentes, nem permetezett növényekről szüreteljünk.

Édesség, szörp, tea, leves, lekvár, befőtt, mártás, bor, pálinka és megannyi bodzás recept közül szemezgettem a napokban. Igen nagy a „bodzás” kínálat: sütemények, krémek, fagylaltok és számtalan recept használja fel virágát és termését. Ezeken túl gyógyhatása is régről ismert. Magas C-vitamin tartalmú, teája meghűlés ellen kiváló.  Reumás bántalmak, köhögés, légúti fertőzés esetén is alkalmazzák.

Ha a zöld levelű változatában kevés fantáziát látunk, akkor ma már az igen mutatós bordó levelű (Sambucus nigra ’Thundercloud’) vagy szeldelt bordó lombú fajtákból is válogathatunk (Sambucus nigra ’Black Lace’). Ezek virágszíne a bordó lombbal harmonizálva rózsaszín. De választhatunk fehér tarka lombú (’Vareigata’) csemetéket is. Nemesített, nagyméretű virágokat és bő termés hozó fajtája a ’Haschberg’.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2017. Június-Júliusi számában megjelent)

2017. május 25., csütörtök

2017. május 7., vasárnap

ILLATOS EPERFÖLDÖN - VERANDA Magazin


ILLATOS EPERFÖLDÖN

Napjainkban már szinte egész évben ott van a boltok polcain. Ránézve megkívánjuk, azonban mégis a nyár elején „napsütötte”,  érett eper íze az igazi. Bizony az Eper (Fragaria sp.) vagy hivatalos nevén a Szamóca az egyik, ha nem a legkedveltebb bogyós gyümölcsünk. Ez páratlan ízének és is annak is köszönhető, hogy epret nem csak kertben, hanem kisebb teraszon vagy balkonon is nevelhetünk, ahol ugyanolyan gazdagon fognak teremni a kis palánták.

A nyár közeledtét jelzi, amikor az eperföldek közelében az út szélén megjelennek  kis asztalokon a sorba rakott, frissen púposra szedett epertálak. A legfinomabb, legzamatosabb, lédús és édes epreket ebben az időszakban lehet élvezni. Ha elkanyarodunk ekkor egy érő eperföld felé, érezhető, hogy a levegőt megtölti az édes eperillat. A sorok között pedig szorgos kezek szedik a piros, puha terméseket a kis növényekről, hogy minél előbb piacra kerüljenek. Ilyen páratlan íze a saját nevelésű epernek is lehet.

Az eper évelő növény, mely több évig nevelhető. Mivel évelő, akár hosszú ideig is a helyén maradhatna, azonban mégsem érdemes 3 - 4 évnél tovább nevelni a töveket. Ahogy telnek az évek, a frissen telepített eperpalánták termései elaprózódnak. Nem is teremnek már annyit, mint az első években, ezért nem érdemes tovább nevelnünk. Ekkor ültessünk új palántákat és újratelepítés előtt a talajt töltsük fel tápanyaggal. Az egy éves tövekről nyár végén a legyökeresedett indákat átültethetjük másik helyre, így is fiatalíthatunk. Bár eperültetvényünk nem marad sokáig a helyén, de már az ültetést követő évben teremni fog. Ültetési ideje hagyományosan augusztus, azonban napjainkban már tavasszal is telepíthetünk palántákat. Választhatunk frigó palántákat, melyek levél nélküli, hűtőkamrában tárolt tövek, vagy lombos, cserépben lévő töveket. Az utóbbi virágzó cserepesek kedveltek, melyek pár hét múlva már teremnek is.

Kertben, teraszon, edényben, ládában, függőcserépben és még sorolhatnám, hányféleképpen ültethetünk epret napjainkban.  A siker és a szüret garantált. Kis helyet foglal kertben is, pár tő ültetésével is nagy tálnyi termés várható. Kerti telepítésnél érdemes agroszövetet leteríteni, ebbe kis lyukakat vágva ültetni kb 30cm távolságra a palántákat. Ez a gyomok terjedését gátolja, a föld kiszáradását akadályozza és a csüngő, érő termések is tiszták maradnak. Edényekben is bőven terem, de a rendszeres öntözésére figyeljünk!  Az eper termesztéséhez egy meleg helyet nézzünk ki, minél naposabbat. Az enyhén savanyú talajt kedveli a legjobban, de ami még fontosabb, hogy tápanyagdús legyen földünk. Sok termést pedig öntözés mellett hoz. Választhatunk egyszer termő és folytontermő fajták közül. Az egyszer termő fajták eperszezonban, azaz május végén, júniusban teremnek. A folytontermőek termése ugyan kisebb, de júliustól őszig szedhetjük. Termésérése alatt figyeljünk arra, hogy ne végezzünk növényvédelmet és ne használjunk vegyszereket!

Minél több frissen szedett epret érdemes fogyasztanunk, mert nagyon vitamindús és egészséges. Fogyasztó, baktériumölő hatású. A bőrre is jó hatással van. A nyári ízeket pedig üvegben eltehetjük lekvárnak, szörpnek, vagy fagyaszthatjuk is. Bárhogy is fogyasztjuk az epret, mindig páratlanul finom, illatos gyümölcs.

(A cikk a VERANDA Magazin 2017. Május - Júniusi számában megjelent)

2017. április 14., péntek

TULIPÁNFÁRA VAGY LILIOMFÁRA GONDOLTAM?



Ha a Tulipánfára gondolunk, lelki szemeink előtt egy kora tavaszi kert képe jelenik meg. A kert még épphogy hajtó növényei között ott pompázik egy lenyűgözően virágzó bokor. A rózsaszín számos árnyalatában nyíló, tulipánszerű virágai dúsan ülnek ágain. Teljes virágzásban egy csodálatos, rózsaszín habfelhő a kertben. Első gondolatként a Tulipánfáról többségében ez a kép jelenik meg előttünk. Ez érthető, hisz ennek a növénynek a virágai tavasszal, egy időben a Tulipánnal együtt nyílnak. Emellett nagyon hasonlítanak is a Tulipán megjelenésére. Ez a növény mégsem a Amerikai Tulipánfa (Liriodendron tulipifera )  hanem a Liliomfa (Magnolia sp) elnevezést kapta.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a kora tavaszi növények között a Liliomfa az egyik első helyezett. Népszerűsége az évek alatt egyre csak nő. A leismertebb rózsaszín számos árnyalata mellett fehér és sárga színű változatait is egyre többen telepítik. Kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílnak kopasz ágain virágai, majd ezt követően hajtanak tojásdad levelei. Méretét tekintve nem fa és nem is bokor. Mondhatnám nagyobb méretű, alulról ágas, többségében terebélyes bokorfa, mely fajtától függően igen idős korára elérheti az akár a 10 méteres magasságot is. Azonban lassan nő, a kerteket többségében 4-5 méteres példányai díszítik.

Ha „igazi” Tulipánfára gondolunk, akkor egy nagy, terebélyes fa képe jelenik meg előttünk, egy méretes kertben vagy parkban. Bár Amerikai tulipánfa az előbb említett Liliomfával egy családba tartozik, mégis eltérő tulajdonságú növények.  Mind növekedésben, mind kinézetben és virágzásban más növényről beszélünk.

Több évtizede - kemény, hideg teleket, nagy nyári viharokat és az állandó forgalmat átvészelve - a fejlődik a 11-es főút mellett, Leányfalu szívében egy csodálatos, kb. több mint 20m-es Amerikai tulipánfa, melynek alsó ágai szélesen a park fölé terülnek. Ősszel az arra utazókat, óriási, világos mézsárga lombja fogadja. Az  Amerikai tulipánfáról olvasva - a számon tartott faóriások sorában – leltem rá egy hazánkban található 110 éves 32 méteres példányra, mely igen tekintélyes méretű és korú. Bár – mint minden növénynek - neki is idő kell, míg méretes példánnyá fejlődik, de már telepítésénél ezt érdemes figyelembe venni, hogy gyors növekedésű és terebélyes méretű. Koronája fiatal korában kúposabb, keskenyebb, majd idősebb korában szélesedik. Ház mellé, vagy vezeték alá ne telepítsük!

De honnan származik a Tulipánfa elnevezés? Az Amerikai tulipánfa május végén nyíló virágai nagyon hasonlítanak a tulipánra. A már lombban lévő növény levelei között megbújva, nehezen észrevehetően nyílnak a zöldessárga, belül narancssárga kehely alakú virágok. Leveleinek formája pedig más fákkal nem összetéveszthetően, csak rá jellemzően, csúcsúknál kicsípett, tulipán formát öltenek. Nevét innen kaphatta.

Bármelyik impozáns növényt szeretnénk is a kertünkbe ültetni, a kérdés csupán, hogy Tulipánfára vagy Liliomfára gondoltunk. Mindkét növény öltözteti a kertet, mégis igen eltérő tulajdonságúak.