2016. szeptember 5., hétfő

MITŐL BARNUL A TUJÁM?






MITŐL BARNUL A TUJÁM?

Nem volt olyan növényvédelmi kérdés, amit ennyiszer tettek volna fel az elmúlt években, mint ezt. „Még édesapám ültette huszonéve a növényeket, sok - sok évig semmi bajuk nem volt. Eszünkbe se jutott, hogy betegségük lehetne. A most már 6-8 m –es tuják öltöztették a kertet, majd pár hónap alatt elbarnult a sövény fele. Hogyan pótoljam őket, mennyi évet kell majd várnom, hogy egy ilyen nagyméretű sövénnyé váljon? ” Évről évre egyre több az ilyen kérdés, mert egyre több kertet ér el ez a probléma.

Forróság, aszály és városi levegő. A barnulás okait nem a betegségek felől megközelítve kezdeném, mert ennek számos más oka is lehet. Elültetünk egy harsányzöld tuja csemetét. Majd jön a meleg, a nyári száraz levegő és ezzel az elképesztő mennyiségű vízigény. Majd nyaralni utazunk, vagy kevés időnk mellett nem tudjuk a kezdeti első években reggel és este még alaposabban öntözni. Tovább rontja a helyzetet a folyamatos árnyék, a gyenge, a könnyen vízáteresztő vagy az erősen meszes, magas ph értékű talaj. A növény kialakuló rossz kondíciójához végül még hozzájárul a folyamatos tápanyaghiány is. Mindezek oda vezetnek, hogy a kezdeti sűrű lombú, harsányzöld növényből idővel egy laza lombú, fakózöld, gyengén hajtó növénnyé válik, itt-ott már barnuló ágakkal. Ezek a körülmények a növényt gyengítik és bár nem beteg, de ebben az állapotában a kártevőkkel és kórokozókkal szemben is kevésbé ellenálló.

Nyugat – Magyarország hűvösebb éghajlatú, párásabb levegőjű, csapadékosabb domboldalain nevelkedik ezeknek az örökzöldeknek a nagy része. Majd merőben más körülmények közé kerülnek. Az új helyükön a levegőn és a hőmérsékleten nehezen tudunk változtatni, de megfelelő talajjal és bőséges öntözéssel a növényt jó egészségi állapotban tudjuk tartani. Kerüljük a meszes talajokat! Alacsony ph értékű, savanyú, tápanyagban dús talajba telepítsünk. Gyakori tápanyag - utánpótlás is fontos, azonban csak nyár végéig öntözzük magas nitogéntartalmú készítményekkel. Az örökzöldek – így a tuják is – a párásabb levegőt és a bőséges csapadékot kedvelik. A válasz egy sokszor felmerülő a kérdésre: nem tudjuk túlöntözni a növényt! Ha kertben nevelkedik, bátran öntözzük, ha cserépben, akkor addig, míg az alátétben nem látjuk a felesleges vizet. Tehát barnulhat növényünk a kiszáradástól, de oka lehet a tavaszi fagykár is. Aszályos télen - ha nem kap elegendő nedvességet - lehet téli kiszáradás, ezért fagymentes időben télen is érdemes öntözni. Végül akár természetes lombhullás is eredményezheti a barnulást.

Míg régen főként a gyümölcsfákat permeteztük, napjainkban az egész kert - benne az örökzöldek is - növényvédelemre szorul. Az élettani tüneteken túl évek óta kórokozók és kártevők fertőzik hazánkban a tujákat. Ha megfelelő körülmények közé telepítettük és elegendő nedvességet is kap, és mégis azt látjuk, hogy kóros barnulás jelent meg, akkor sajnos ezt tápoldatozással és még több öntözéssel nem tudjuk már orvosolni. Elsőként a betegség pontos felismerése a fontos! Érdemes szakembertől segítséget kérni egy beteg ággal vagy róla készült képpel, mert hatékony védelmet csak a megfelelő szer kiválasztásával érhetünk el.

Belül barnuló korona. Ez egy természetes folyamat, szinte minden örökzöldnél előfordul. MInt a lombhullató növények, az örökzöldek is belső kopaszodással és barnulással váltják a lombjukat. A gond akkor kezdődik, ha szemmel láthatóan a lomb külső részén látunk barna foltokat vagy jól elkülönülő barna ágakat. Többféle betegség is szóba jöhet. Pár évvel ezelőtt főként még csak a gombás betegségek fordultak elő. Ez többféle tünettel járhat. Pikkelylevél barnuláskor az előző évről áttelelt gomba fertőz, az ágak sárgulnak, barnulnak. Más gombabetegség esetén a hajtáscsúcsok hervadnak, majd lehullanak.  

Nem csak gombabetegségektől barnulhat a tujánk. A tuja aknázómoly hernyói kártétele következtében a hajtáscsúcsok tömegesen halhatnak el. A járatoktól gyengült hajtások fényben áttetszőek. Más örökzöldet is támadhat, nem csak tuját.
A tujaszú fertőzés főként aszályos időszakokban figyelhető meg. A kártevőnek a vízhiányos lomb kedvez. Az oldalhajtásokba rágnak járatokat, majd a hajtások elhalnak és kitörnek.  Pajzstetvek vagy száraz időben takácsatkák is károsíthatják a tujákat. A permetezés előtt az összes barna részt szedjük le!

Időben permezzünk, amíg kevés ág barnul, mert ha nagy része elhalt, gyakran már menthetetlen a növény. Míg pl. ha a cserjék koronájából kivágunk egy részt az pár év múlva visszanő és a növény formája helyreáll, addig egy örökzöld lombja a foltokban elveszített ágakat nagyon nehezen vagy soha nem növi be ismét. A permetezést ismételjük meg, ha kell évente többször, mert a környéken lévő beteg növény visszafertőzheti a kertünkben lévőket is. A télen - nyáron zöld takarást nyújtó tuják szépen fejlődnek  ha odafigyelünk a körülményeikre és időben védekezünk a betegségeik ellen.

2016. augusztus 1., hétfő

VAKONDTÚRÁSOK NÉLKÜL



VAKONDTÚRÁSOK NÉLKÜL

Mi jut eszünkbe először a vakondról? Ha azzal kezdem, hogy egy nagyon hasznos állat, a feltúrt kertjük fáradságos rendbehozatalára gondolva valószínű sokunknak nem ez jut eszünkbe. A vakondra a panaszunk a túrásokkal teli gyep vagy a kidőlt virágok látványa. Érthető, hogy minél előbb meg szeretnénk szabadulni ettől az állattól, mielőtt mindent feltúrna.  Pedig a kártétele mellett nem csak hasznos, hanem hazánkban védett állat is. Tehát ha megjelent a kertünkben, riasztására olyan megoldást kell választanunk, mely nem veszélyezteti vagy öli meg, csupán elriasztja. De mi a legjobb módszer a távoltartására?
Miközben a vakond látványos túrásokkal jelzi, hogy beköltözött a kertünkbe, eközben nagyon sok talajban lévő kártevőt elpusztít. Haszna ebben rejlik. Ott jelenik meg, ahol elegendő élelmet talál. Ha előfordult már, hogy frissen ültetett csemeténk gyökerét a pajorok elrágták, a vakond számára pont az ilyen élelemmel teli, gilisztákban és rovarokban gazdag helyek az ideálisak. Rengeteg földben élő kártevőt elfogyaszt, ami hasznos növényeink számára. Igaz, eközben az évelő növények, a frissen ültetett csemeték gyökereiben is kárt tehet, ami a növények pusztulásához is vezethet.
Bársonyos bundájú, puha szőrű, közel 15cm-es állat. A föld alatti életének megfelelően idomult testfelépítése is. Karmos mellső lába igen erős az állandó föld alatti túrás miatt. Életvitelénél fogva látása gyenge, szaglása és hallása viszont kitűnő. Erős karmaival az év nagy részében- téli álom nélkül - szorgalmasan ássa hosszú és kiterjedt föld alatti járatrendszerét, minél több élelmet keresve. A feleslegessé vált földet a felszínre túrva lesz egyre több és több vakondtúrás a gyepen. Nagyon ritkán pillanthatjuk meg a felszínen, néha a talaj felett is vadászik  pl.csigákra.
Mikor egyre több túrás jelenik meg a kertben, akkor számba vesszük az összes lehetséges vakondriasztási módszert. Változó, hogy melyik módszer az igazán hatásos. Hallottam már, bevált módszerekről, talán „vakondja” válogatja kertenként. Tehát ma sincs biztos módszer a riasztására, ezért érdemes többféle megoldást kipróbálni.
Az egyik leghatásosabbnak tartott növény a Vakondűző fű, ismertebb nevén a Hasindító kutyatej vagy Nagy sárfű (Euphorbia lathyris). Vakondűző hatása  - a gyökere által is kibocsájtott - riasztó szagának köszönhető, mely a vakond számára is érezhető a talajban. Bár hatásosnak tartják, azonban érdemes óvatosan bánni e növénnyel, mert tejnedve igen erősen mérgező! Riasztó hatású a Császárkorona is (Fritillaria imperialis). Hagymájának kellemetlen illata nem csak a talajban élő kártevőket riasztja, hanem a vakond számára is kellemetlen. Állítólag hatásos a fokhagyma is, melynek megpucolt gerezdjeit a túrások nyílásaiba kell helyeznünk. Az erős hagymaszag elűzi a vakondot a kertünkből.
A vakondriasztók többsége ennek a kis állatnak az igen kifinomult szaglásán vagy hallásán alapszik. A riasztó növények és a legkülönfélébb készülékek ezeket a tulajdonságokat kihasználva űzik el az állatot. A növényeken túl napjainkban egyre többféle vakondriasztók közül válogathatunk. Hatásuk hol beválik, hol kevésbé. A füstpatronok csak a földben élő állatokat riasztják, a növényeknek nem ártanak. A járatok egyikében egy patront meggyújtunk és lefedjük földdel, majd várunk, hogy az állat kiköltözik - e kertből vagy sem. Az napelemes vagy elektromos ultrahangos készülékek vegyszermentes megoldások. Olyan alacsony frekvenciájú hangot bocsátanak ki, ami zavarja a vakondot.
Vakondhálót a gyep alá. Viszonylag új megoldás, mely hatásosnak tűnik. A könnyen leteríthető vékony háló a vakondot megakadályozza abban, hogy túrásokkal tarkítsa a kertet. Hátránya, hogy a füvesítés előtt kell leteríteni. Meglévő kész kerteknél csak a kert bontásával használható. Ha már a gyep alatt van, a vakond nem tudja áttörni, kivétel akkor, ha a hálóra nem teszünk elegendő mennyiségű földet. Panaszolták, hogy bár a hálónak köszönhetően túrás nem lett, de kisebb „fűdombok” jelentek meg a gyepen. A hálón lévő pár cm-es földréteget a vakond könnyen felnyomja, ezért érdemes kicsit mélyebbre teríteni a hálót.
A régi módszerek, a petróleumos rongy, a járatokba helyezett sörösüveg ma is éppúgy beválthat. És, hogy melyik módszer lesz hatásosabb, majd a vakond dönti el.

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2016. Augusztus - Szeptemberi számában megjelent)

2016. július 1., péntek



MÁSFÉL ÉVSZÁZDADOS VADGESZTENYESOR

Ha nyári forróságban pihentek már a leányfalui strandfürdő csodás medencéiben, akkor biztosan elsétáltak az előtte álló fasor hatalmas lombjának hűsítő árnyéka alatt. Ezek a fák úgy hozzátartoznak a környezetükhöz, mintha mindig itt álltak volna. Amikor beérünk a falu központjába, hosszan az út mellett fogad minket az idős Vadgesztenyesor (Aesculus hippocastanum), jelenlétével teremtve hangulatot hosszú évtizedek óta.

Leányfalu felparcellázott dunakanyari hegyoldalába a 19. század második felében telepedett le Petőfi Sándor apósa, Szendrey Ignácz. Az akkor még merőben más kinézetű faluban - feltételezhetően az ő javaslatára - ez idő tájt ültette Dr Szitányi Ödön a ma is meglévő vadgesztenyesort, más néven bokrétafákat vagy lógesztenyéket.

Azóta eltelt közel 150 év. A fák fejlődtek, törzsük és koronájuk tekintélyes méreteket öltött. Zord teleket és számtalan heves nyári viharokat éltek túl. Tehát ha ilyen fa telepítése mellett döntünk, azt hosszú évtizedekre tervezzük. Nagy helyigénye miatt többségében parkfaként találkozhatunk vele, de ha alaposan választunk neki helyet, akkor kertünk meghatározó, nagyon dekoratív fája lesz. Háztól, vezetékektől távol ültessük, mert kifejlett korában eléri a 30-40 méteres magasságot is.

Tavasszal nagy méretű barna rügyeiből látványosan törnek elő levelei. Majd májusban jön el a virágzás ideje. Ekkor bámulatos látványt nyújtanak az óriási méretű koronájának szélein ülő sok száz nagyméretű, belül pöttyös, fehér buga virágai. Mintha nagy gyertyákat akasztottak volna ágaira. Levelei ujjasan összetettek, termése pedig a jól ismert, barna héjú mag, melyből gyerekkorunkban játékokat készítettünk. Termését bio mosószerként is hasznosítják magas szaponin tartalma miatt. Gyulladásgátló hatása miatt gyógynövényként is felhasználják. Az évek teltével lombja alatt csupán gyér növényzet marad meg, sűrű árnyéka és lombjának szaponin tartalmának köszönhetően.

Hosszú életű fa, mely nem igényel különleges nevelést. Bármely üde, homokos és agyagos talajon szépen fejlődik. Napos helyre ültessük. A fát környező növények érdekében érdemes arra is figyelni, hogy évek teltével nagy lombja oda is árnyékot vet, ahol addig napsütés volt. Látványosan és gyorsan fejlődik. Azonban több mint tíz éve a vadgesztenye aknázómoly veszélyezteti hazánkban is. A fiatal és idős példányokat egyaránt károsítja, mely a levél barnulását és korai lombhullást okoz. A lomb összegyűjtésével, elégetésével és rovarölő szerekkel védekezhetünk ellene. A méretes és idős példányokat a törzsbe injektált növényvédő szerrel kezelik. A fa hússzínű virágú (Aesculus x  carnea) és a vörös virágú (Aesculus pavia) változatai ellenállnak a kártételnek.  Szép, sárga virágú - ma még kevésbé elterjedt - fajtáját (Aesculus flava) is választhatjuk.

Napjaikban is szépen fejlődik az 1870 - es évek környékén telepített leányfalui vadgesztenyesor. A hatalmas koronájú fák a falu képének nélkülözhetetlen részei. A fasort mára védett természeti emléknek nyilvánították.

(A cikk a VERANDA Magazin 2016. Július - Augusztusi számában megjelent)

GYOMMENTESEN




GYOMMENTESEN

A napokban egy ismerősöm kertjében jártam. Házuk átépítése a befejeződéshez közeledett, és végre elékeztek a kertjük felújításához. Idős kert volt. Méretes, koros növények, gazdagon termő gyümölcsfák, a sziklakertben patinás kövekre hajló, búján terjedő évelők. A látványt az építkezésből hátrahagyott letaposott kopasz területek rontották. Hosszú évek óta kertészkedtek, így tudták, hogy mennyi munkával tartották fent a kertet. A növények nőttek a hely kevesebb lett, a munka azonban nem. Sokszor már csak a növények alatt hajlongva lehetett gyomlálni, a kerti tipegők közötti réseket is nehéz volt tisztán tartani. A haszonkert újabb kihívás volt, a gaz újra és újra kihajtott. Könnyebben fenntartható, de élvezhető kertre vágytak.

A gyomlálás úgy tartozik a kerthez, mint a növények, de nem ismerek olyan embert, aki ezt kedvvel végezné. Látványos munka - ami ha kész - jó ránézni a tiszta kertre. De ha mindez elérhető kevesebb gyomlálással is, akkor ki ne választaná ezt? A kevés időnket szeretteinkkel szeretnénk eltölteni, amire kiváló pihenő helyszín a kert. Sok tervünk megvalósítható: sziklakert, virágágyások, kacskaringós utacskák, veteményes. A cél, hogy időt megtakarítva mindez minél több örömet adjon és minél kevesebb verejtékes munkát.

Az úgynevezett „mulcsoló” anyagok rendkívül hasznosak és hosszú távon könnyítik meg a munkánkat.  Az egyik legismertebb a fenyőkéreg vagy más néven mulcs. Ez lehet fadarálék, de a fenyő illatos kérgéből készült a legszebb. A szalma is mulcsoló anyag, amit pl. a szamóca ültetvények sorai közé terítenek, megvédve a termést a sártól és rothadástól. Napjainkban egyre kedveltebbek a tartós dekorkövek és zúzalékok is. Formában, nagyságban és színben gazdag a választékuk.

Gyommentesen évekig. A talaj felületét érdemes fednünk, mielőtt ezeket a mulcsoló anyagokat terítjük. A fedés előtt a talajt egyengessük el sima felületűvé. Fedhetünk vizet átengedő geotextillel vagy agroszövettel. Egy 100g/m2 vastagságú geotextil közel 5 évig tartósan fed, míg az agroszövet 10 évig is képes a gyomokat visszaszorítani. Ha ezekre követ szórunk, az anyag rögzítésének - a kő súlyánál fogva - kevésbé van jelentősége. Fenyőkéreg takarás esetén használhatunk készen kapható rögzítőket vagy hajlíthatunk mi is drótból, melyeket a földbe szúrva megakadályozzuk, hogy a textil szélei feljöjjenek. Az agroszövet a taposást is jól bírja, járófelületnek is használhatjuk. Támfal, sziklakert építésénél vagy kerti tipegők alá is használhatunk ilyen textileket. Meredek rézsűk megkötésére is alkalmas.

Ezeknek a takaró anyagoknak a beruházási költsége elenyészően kevés ahhoz képest, amennyi időt és energiát tudunk megspórolni a következő években. Nem is beszélve arról, hogy ha a csupasz talajra borítjuk a fenyőkérget vagy a dekorkövet, az első terítésként több cm-es vastagságban kell ezt tennünk. Ez a kialakítás költségesebb. Idővel a fenyőkéreg bomlani, a dekorkő süllyedni kezd, majd egyszer csak foltokban látjuk azt, ami szépen fedte a talajt. A gyomok pedig egyre több helyen törnek elő ismét. Ezért érdemes a talajt takarni az anyagok a szórása előtt, mert így később a gondozás minimális időt vesz majd igénybe. De nem csak a gyomok ellen hatásos megoldás a talaj fedése. Megakadályozza a talaj párolgását is, így kevesebbet kell öntözni.

Talajtakaró növényekkel kombinálva is gátolhatjuk a gyomosodást. Persze ehhez évek kellenek. Miután megfelelő térállásba telepítettük a növényeket - figyelembe véve kifejlett méreteiket – az évek alatt terjednek, dúsulnak a földön elfekvő ágaik, és egyre nagyobb területet fednek. Ágaik alatt a gyomok egyre kevésbé képesek feltörni, az alacsony, egymásba futó különféle talajtakaró növények pedig jól mutatnak. A foltokban megvágott textilekbe növényeket is ültethetünk.  Ekkor ügyeljünk arra, hogy a textil ne fedje a növény tövét.

Ami mindig kéznél van. Az egyik legkézenfekvőbb mulcsoló anyag a fűnyíró tartályában összegyűlt apróra vágott fűkaszálék. Felhasználását olyan kertekben is javaslom, ahova csak hévégén járnak ki és a rendszeres öntözés nem megoldható. A növények töve köré pár cm vastagon terítve sokáig megtartja a föld nedvességét és a gyomokat is hatásosan visszaszorítja. A növény szárát ne fedjük, csak a töve körül takarjunk. Kipróbáltam virágok közé terítve is, tökéletesen működik!

(A cikk a GERENDAHÁZAK Magazin 2016. Június - Júliusi számában megjelent)